2009. november 19., csütörtök

Nem Csak egy szerelmesfilm


E 2007-es dán remek a címével ellentétben nem csak egy szerelmesfilm, annál sokkal több, tulajdonképpen a nagybetűs műfaji filmmel van dolgunk, és ez szó szerint értendő, mivel a film közel 100 perces játékideje alatt nem sok műfaj marad ki belőle, a néző egyszer csak egy "műfajorgiába" csöppen.

A történet rövid ismertetése úgy, hogy közben még véletlenül se lőjek le egyetlen poént sem, nem egyszerű feladat. Jonas és Julia egymás mellett futó majd hamarosan egy baleset miatt összefonodó életútjával ismerkedhetünk meg. Julia frissen hazatérve Vietnami tartózkodásából súlyos autóbalesetet szenved, amit szegről végről Jonas okozott. A bűntudattól gyötört férfi meglátogatja a kórházban kómában fekvő Juliát, viszont annak családja Jonast Sebastiannak, lányuk titokzatos vietnámi pasijának hiszi, ő pedig zavarában nem képes eloszlatni a kiléte körüli homályt. Ez a furcsa játék odáig fajul, hogy Jonas felveszi Sebastian személyiségét és kettős életbe kezd a valós családja mellett Julia szeretőjeként. A problémák ott kezdődnek, amikor Julia magához tér, de nem emlékezve semmire szerelemre lobban Jonas iránt és viszont. No meg aztán a halottnak hitt Sebastian is megkerül...

A film már a címében gyönyörűen eladja magát szerelmesfilmnek és ez egy darabig működik is. Egy kicsit furcsa körülmények között fogant szerelem kibontakozásának lehetünk tanui, szeretőkkel, szeretettekkel és megcsaltakkal. De aztán fordulat fordulatot követ és minden fordulattal egy újabb műfajba csap át a film, fokozatosan haladva a végét és ezáltal a film összhatását is uraló kőkemény thrillerig. Ole Bornedal a film író-rendezője, olyan könnyedséggel és határozottsággal vált a különböző műfajok között, mintha legalább magával a filmtörténettel lenne kikövezve alkotói pályája. Fenn áll a veszélye annak, hogy egy ilyen játszadozás során a különböző műfajokat csak meglebegteti a rendező, de valójában azok nincsenek is jelen, szerencsére itt az alkotás minden része tökéletesen hozza az adott zsáner stílusjegyeit, és nem csak kiemel és eltúloz azok közül párat átcsapva parodizálásba. Mindehhez olyan vizualitás párosul remek vágásokkal kiegészülve, ami azért dán filmtől szokatlanul hathat. És hát persze Mads Mikkelsent leszámítva a dán színjátszás legjobbjai is hozzáteszik a magukét, jócskán a középszer fölé emelve a filmet.

A Csak egy szerelmesfilm a műfaji film hívei közül gyakorlatilag bárkinek könnyűszívvel ajánlható, mert úgyis mindenki megtalálja benne a neki tetsző részt. Bornedal senkiről sem feledkezett meg. Az utolsó pillanatig, - ami már a film első jelenetében eljön, de csak utolsó jelenetként kap értelmet - izgalmas, fordulatos és látványos. Nem oktat, nem tanít és nem mesél a világ dolgairól vagy az élet értelméről, viszont 100 percen át tökéletes szórakozást jelent, úgy, hogy mindeközben emlékezetes is marad, nem csak 100 percig.



1 megjegyzés:

  1. Ulrich Thomsen sem szerepel benne, szóval még egy híres dán színész hiányzik

    VálaszTörlés