Mrs. Ratcliffe forradalma (2007)

Ritkán csigáz fel egy pársoros ajánló annyira, hogy csak az alapötlet alapján mindenképp meg akarjam nézni. A Mrs. Ratcliffe forradalma c. angol film esetében mégis megtörtént. Miről is van szó?
1968-ban egy Angliában élő kommunista eszmékkel megáldott család az NDK-ba költözik, hogy együtt építsék a szocializmust német elvtársaikkal. A beilleszkedés a család egy részének könnyen megy: az apa tanárként okítja a gyerekeket Marx eszméiből, míg a kisebbik lány besúgó, ügynök lesz, aki még saját családját is figyeli (hiszen az ellenség mindenhol ott van). A nagyobbik lány modern festészet, Andy Warhol, a rockzene és a szabadság híve, így neki az új élet az új országban kicsit sem tetszik. Mrs. Ratcliffe pedig nem áll sem a szocializmus oldalán, de nem is ellensége. Ő csak boldog anya és feleség szeretne lenni, de ebben családja és a rendszer is megakadályozza, ezért szép lassan elhatározza: családjával disszidálni fog.


Nem kétséges, hogy a Good Bye Lenin! óta nem hallottam még ilyen (a szocializmusról szóló vígjáték/szatíra) ötletet. Azonban amilyen jól indul, annál rosszabbá válik, ahogy haladunk a négy családtag viszontagságos történetében. (Apropó, kimaradt a bizonytalan és hallgatag nagybácsi, aki mintha csak díszként lenne a filmben. Végülis 5 ember is befér egy Moszkvicsba, menjen velük ő is - gondolta a rendező.)
A karakterek egyszerre hiteltelenek és hihetetlenül felszínesen vannak ábrázolva. A film stílusa, műfaja sem mentség erre, hiszen a már említett Good Bye Lenin! erre is képes volt.
Sokat lehetne a (egyébként budapesti) helyszínek, autók, épületek problémáival is foglalkozni, de ezt már több tanultabb kolléga megtette. Maradjunk annyiban: egyik sem korhű vagy az NDK-ba illő.
Ezen hiányosságok nélkül is lehetne egy nagyon jó (történelmi ismereteket nélkülöző) vígjátékot forgatni, de ez sem jön mindig össze. Persze lehet nevetni sok jeleneten, de ez nagyon kevés egy angol komikus filmtől, sokszor csap át egyszerre vicces-drámai (bár inkább egyik sem) jelenetek halmazába, és így a film szinte nyom nélkül megy el a néző mellett.


A Mrs. Ratcliffe forradalma ékes bizonyíték arra, hogy egy nagyon jó ötlet, egy szigorúan rövidített történelemkönyv és pár NDK-ban játszódó vígjáték ismerete még nagyon kevés egy jó film elkészítéséhez, főleg ha nincs jó forgatókönyvírónk, és nem tudjuk, mit is akarunk kihozni az egészből. Sajnos a szocialista rendszert ábrázoló újkori vígjáték kitűnő példája (a már említett Good Bye Lenin!) valahogy nem jutott el a film készítőihez.

verdeleth