2009. november 15., vasárnap

Rekonstrukció (2003)


Nagyon nehéz erről a filmről írni. Mondjam el a történetét? Ez talán a legnehezebb. Annyira kusza, töredező, hogy az ember csak kapkodja a fejét, hol is tartunk?
Megpróbálom azért: egy fiatal fényképész Koppenhágában él barátnőjével, Simonéval. Egyik este meglát egy gyönyörű nőt, és Simonét otthagyva utánaered. Felszedi egy bárban, és a nő hotelszobájában lefekszenek. Másnap Alex élete gyökerestül felfordul, (szó szerint) elveszik addigi világa. (Ezt az ötletet és a hosszú jelent kivitelezését még maga Kafka is megirigyelte volna.)
Eközben megismerkedünk Aimee-vel. Ő regényíró férjével utazott a dán fővárosba, ahol a férfi (egyébként ő maga a narrátor is) elfoglalt, így felesége napközben és esténként a városban sétál. Egy bárban megismerkedik egy fiatal fényképésszel, és lefekszenek. Igen, ő ugyanaz, mint akiről az előbb írtam.
A film nagyjából ennyi támpontot ad. Minden más esetben a néző figyelme együtt kavarog a cselekménnyel: ugrálunk időben, valóság és fikció között (bár ez sem biztos), a végén már abban sem vagyunk biztosak ki-kicsoda valójában.


Ha ez még nem lett volna elég, a kedves narrátor időről időre belebeszél a cselekménybe, elmondja, hogy mi csak egy filmet látunk, és ne vegyük túl komolyan. De ezzel sajnos lehetetlen kiegyezi, hiszen szeretnénk értelmet keresni a látottakban, reménytelenül próbáljuk szétbogozni az egyre sűrűbben és bonyolultabban fonott szálakat, alig törődve az egyre önreflexívebb felépítéssel, az ötletes megoldásokkal és a gyönyörű képekkel. Hogy fáradozásunk végül sikerrel jár-e? Én úgy érzem, igen. Leírhatnám, szerintem mi-mit jelent a filmben, mi is történt valójában, milyen, elsőre rejtett dolgokra kellene figyelnünk ahhoz, hogy magunkévá tegyük a négy ember sorsának történetét, de nem teszem. Talán nem véletlenül Rekonstrukció a film címe.


A film rendezője, Cristoffer Boe, aki ezzel az alkotásával kívánt kiutat mutatni a Dogma-filmek világából, történetében, képeiben is a szépségre, tökéletességre törekedve nyers realizmus helyett. Hogy sikerült-e? Szerintem igen. De döntse el mindenki maga.

verdeleth

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése