A koreai filmgyártásban kicsit máshogy állnak a humorhoz, mint Európában. Sajnos ezzel engem sem érintenek meg. A romantikus filmekben engem zavar a humor, szerintem kifejezetten oda nem illő. A tiszta vígjátékaikban meg annyi a baromság, hogy alig bírom végignézni. Egyedül a thiller-akció vonalba becsempészett komikum esik nagyon jól, persze ha jól van megcsinálva (ennek kitűnő példája a nagy sikerű Gazdatest, mely a mutáns lényes akciófilm műfajának egyfajta humorizáló-parodizáló (zseniális) kifordítása.
A Going by the Book végre egy olyan film, amiben a humor nem idegesítő, a groteszk irónia nem öncélú, ugyanakkor van a történetnek egy erős váza, ami végig fenntartja a figyelmet.
A koreai kisvárosban játszódó történet főszereplője egy fiatal de nagyon precíz és lelkiismeretes rendőr, akit felkér a felettese egy egyszerű szerepre: alakítsa a rablót abban a rendvédelmi gyakorlatban, melyben eljátszanak egy bankrablást. Erre az utóbbi időkben történt hasonló bűncselekmények miatt van szükség, melyek felderítésében a helyi hatóságok nem jeleskedtek eddig.
A szerepre felkért férfi viszont nem volt a legjobb választás: buzgón és alaposan felkészül "új állására", nem kis gondokat okozva ezzel feletteseinek.
A történet fő erőssége, hogy a néző ugyanúgy figyel és izgul a végkifejleten, mintha egy igazi rablást és túszdrámát látna, és még az sem tudja kizökkenteni, hogy a film rengetegszer tudatosítja, hogy ez csak egy (igencsak félrecsúszott) gyakorlat. Ez általában viccesebbnél viccesebb jelenetekben, szituációkban mutatkozik meg, így a film egyszerre izgalmas és hihetetlenül szórakoztató.
Nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi évek legjobb távol-keleti vígjátékával van dolgunk, ezért érdemes megpróbálkozni azoknak is a filmmel, akiket taszít vagy idegesít, ha a sárgák viccesek akarnak lenni. A röhögés garantált.
verdeleth
Hatalmas vígjáték!
VálaszTörlés