Chan-wook Park neve nem biztos, hogy ismerős mindenkinek, de ha azt mondom, Oldboy, talán már kapiskáljuk. Ő rendezte a híres bosszú trilógiát, melynek középső része a nemzetközileg ismert és hírhedt film A másik két része (A bosszú ura, A bosszú asszonya) talán kevésbé ismeret a mainstream körökben, mert bár tényleg az Oldboy a három legjobbja, mégis nagyon jól sikerült alkotások (főleg A bosszú ura).
Park a trilógia sikere után egy éles váltással egy elmegyógyintézetben játszódó beteg nő szerelmi történetet meséli el (Cyborg vagyok, amúgy minden oké), és bár csak témájában tér el a korábbi filmektől, sokan hiányolták a brutális-véres jeleneteket. Aki erre van kiéhezve, annak valamelyest gyógyírt jelenthet a rendező úr új filmje, a Thirst.
A sokatmodó cím mögött Park talán legbetegebb filmje rejtőzik, melynek főszereplője egy katolikus pap, akinek a betegek-haldoklók ápolása, az értük való imádkozás az élete. Elhatározza, hogy önkéntesnek jelentkezik egy halálos kór ellenszerének kipróbálásában . Egyedül ő éli túl, mivel egy transzfúzió során egy vámpír vérét kapja. Ezután csodás gyógyításokat hajt végre, mindenki szentként tiszteli. Egy rákos férfi (Kang-woo) meggyógyítása után kiderül, ők valaha osztálytársak voltak. Egyre gyakrabban feljár Kang-woo családjához, ahol megismerkedik annak feleségével. A nő (Tae-joo) a férfi nem vérszerinti testvéreként nőtt fel, és házasságra kényszerítették vele. Tae-joo egyre jobban vonzódik szexuálisan a paphoz, aki nem tud ellenállni, és lassan megosztja nővel szörnyű titkát.
Aki a leírtak alapján egy Alkonyat-hasonmás, vámpír-romantikás filmet vár, annak sajnos csalódnia kell. A film az Oldboy hagyományaihoz mérten tabudöntögető: a túlfűtött erotika nemegyszer pornóba csap át, mindenféle romantikázás nélkül, a kéjes sóhajok és gyengéd simogatások helyett vonaglást, orgazmus közbeni ordítást, vadállati nyögéseket kap csak a néző.
A Thirst ezenkívül hozza Park kedvenc és legújabb témáit. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: bőrkeményedéses láb és fekélyes ujjak nyalogatása-szopása, nyakból fröccsölő vér, percekig tartó cuppogó vérszívás, égő hús, ütlegelés, véres sebek, fulladás, szexuális perverziók, vízihulla, fojtogatás...
A film persze nemcsak undorító és véres dolgok öncélú halmaza, hiszen a történet felépítése ugyanolyan jó, mint eddig minden Park filmben, és szerencsére kevesebb a szélsőség érzelmek, túlzott szenvedés ábrázolása. Ugyanakkor a szereplők karakterei igen bonyolultak és sokrétűek, és a film során szépen lassan mindenki átalakul (akár testileg, akár lelkileg).
Lehetne még sorolni a Thirst erősségeit (szokásosan profi rendezés, jó színészek, sokrétű karakterek és helyzetábrázolások), de szerintem az eddigi alapján mindenki eldöntötte, érdekli-e Park új "büntetése". Nem sokat változott, szóval aki csípte az Oldboyt, annak minden brutalitását és beteges történetét, az itt sem fog csalódni. Aki meg ódzkodik a koreai perverz brutalitástól, gyenge a gyomra, vagy várja az Alkonyat 3-at, az inkább hagyja ki.
verdeleth
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése