A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Joon-ho Bong. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Joon-ho Bong. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. május 11., kedd

A gazdatest (The Host - Gwoemul - 2006)





A gazdatest kis hazánkban talán az egyik legismertebb dél-koreai film. Az már már kérdés, hogy nagyon vegyes kritikákat kapott: sokan egy igazi szerzői filmnek látták, míg mások egy katasztrofálisan rossz horrornak. Nem segített a hazai forgalmazás sem, ahol horrornak, szörnyfilmnek lett kikiáltva, és jópáran pont ezért csalódtak benne.
Ha elsőre megnézzük, lehet valami alapja. Adott egy elég bugyuta történet: egy vegyi mérgezés miatt a Han folyóban egy halszerű lény mutálódott óriásira, és a szörnyfilmekhez híven tizedelni kezdi a békésen horgászó, sütkérező tömeget. A folyóparton büfét üzemeltető családot (apa két hülye fiával és értelmes lányával, illetve az egyik fiának kislányával) is hatalmas veszteség éri: a kislányt elviszi a szörny. A család elindul megkeresni a lényt, hogy visszaszerezzék a lányt.


Ha ez még nem lenne elég, a filmben csak úgy hemzsegnek a klisék: titkos katonai összeesküvés, amerikai hatóságok jelenléte, fertőzés és karantén, egy mindent túlélő főszereplő. Na és persze a szörny: a sok pénzből készült mégis nagyon gagyi CGI-lábas-hal-mutáns furcsa testmozgással és kinézetével őrzi a műfaj "dicső" hagyományait.


A gazdatest szemére vetették, hogy nem elég, hogy gyenge horror, de a családi dráma és a vígjáték elemeivel további gyengíti az amúgy sem túl magas renoméját. Ugyanakkor itt el is érkeztünk a film egyik kulcspontjához. Ha nem tekintünk a filmre mint horrorra, meglepődünk, mennyi mindent nem is vettünk észre elsőre: A gazdatest nemcsak a mutáns lényből, a tragikus cselekményből, hanem az egész műfajból viccet csinál. Logikátlan cselekmény, abszurdba hajló akciójelenetek, a csúcspontok lerombolása. De ezt úgy viszi véghez, hogy a film egy percig sem lesz unalmas. Hogy is lehetnek egy szörny-horror-akció-paródia az?
A gazdatest
nemcsak ezt a műfajt forgatja ki. A vérkomolynak tűnő családi dráma-vonalat sem képes egy percig sem komolyan venni, és egy gyászoló tömegből ugyanúgy képes viccet csinálni, mint egy a halál torkában álló férfi nevetséges küszködéseiből, vagy a főhős gigászi harcából a szörny ellen.
A film rendezője ugyan inkább komolyabb thrillerjeiről (Memories of Murder vagy a legutóbbi Mother) ismert, de ezekben a filmekben sem átall infantilis humort belevenni. Hozzávehetjük, hogy Dél-Korea egyik legismertebb színésze, Kang-ho Song (Memories of a Murder, Secret Sunshine, The Quiet Family, Thirst) játssza benne az éretlen, kétbalkezes szőke üstökű apát, aki mind tragikus, mind komikus szerepeket el szokott vállalni, és bizony egy hülye pofáért nem kell a szomszédba mennie.


Talán sokaknak nem mond újat a film ezen megközelítése, mégis fontos, hogyne  úgy tekintsünk A gazdatestre, mint műfaji szuperprodukcióra, inkább mint egy zseniális rendező vérbeli szatírájára vagy paródiájára. És akkor máris jobban szórakozunk.

verdeleth

2009. november 2., hétfő

A halál jele (Memories of Murder - 2003)




2003 nagy év volt a koreai film szempontjából. Rengeteg nagyon jó, nagyhatású alkotáskészült, több a rendezők legfontosabbjai közé tartozik. Csak hogy pár ismertebbet írjak:
Oldboy (no comment), Két nővér (az egyik legjobb pszichothriller). Maradva a thriller-horror vonalon: The Uninvited, The Good Lawyer's Wife, Into the Mirror (a Tükrök eredetije).
A felsorolt filmek nagy része a műfaj legjobbja, mégis kiemelkedik egy közülük: A halál jele (hogy ez a magyar cím hogy jött ki a Memories of Murder lefordításából, nem tudom).
A film egy megtörtént eseményt dolgoz fel: egy vidéki sorozatgyilkosság utáni nyomozást mesél el.


Aki azt várja, hogy egy szokásos Hetedik-féle thriller lesz, az nagyot fog csalódni. Az alapszituáción kívül szinte semmi sem köti ezt a filmet a műfajhoz. Itt az izgalom nem a rengeteg üldözés, a hátrahagyott rituális jelek összerakásából ered (ez nem jelenti azt, hogy ezek nincsenek jelen a filmben, csak nem ezen van a hangsúly).
Realista módon követhetjük a nyomozás nehézségeit a fontos és lényegtelen nyomok közti válogatást, a kétségbeesett várakozást és tehetetlenséget, az egyre szövevényesebb ügy mögötti társadalmi-politikai nyomást. Ezekkel az eszközökkel a film elkerüli, hogy beálljon a sorozatgyilkos-filmek halmazába. Aki pedig fergeteges csattanókat és fordulatok vár a filmtől, az is csalódni fog valamennyire.
A film realista és rendhagyó volta ellenére sem unalmas. Izgalom van benne, csak nem olyan formában, mint ahogyan ezt megszokhattuk.
Talán nem kell mondanom, a film hangulata magával ragadó, pörgő és elgondolkodtató, profi rendezéssel és nagyon ötletes képekkel.


Érzésem szerint ha ez a film egy másik országban készül el (mondjuk USA), már rég mindenki által ismert lenne (csodálkozom, hogy még nincs remake-je), de aki kihagyta, vagy eddig nem ismerte, az pótolhatja. Megéri.

verdeleth