2010. július 19., hétfő

A tetovált lány

Niels Arden Oplev, dán létére lehetőséget kapott, hogy hozzányúljon egy igazi svéd büszkeséghez, vagyis a Stieg Larsson tollából kelt, Millenium trillógia nyitódarabjához, A tetovált lány című bűnügyi regényhez. Ez a könyv, (és úgy általában a sorozat) nagyon rövid idő alatt nagyon nagy sikerre tett szert Svédországban. Gyakorlatilag rögvest kult státuszba emelkedett. Azonban sokan a könyv rajongói közül úgy gondolták, hogy ebből a regényből jó filmet készíteni, - a sajátos hangulata miatt - szinte lehetetlen vállalkozás, sőt egy igazi rajongó meg sem nézne egy ilyen filmet. Nos Niels Arden Oplev és csapata erre alaposan rácáfolt, mert nem csak, hogy egy izgalmas, hangulatos krimit sikerült vászonra vinniük, hanem még kasszát is robbantottak, nemcsak Svédországban.

A történet maga kezdetben két különböző szálon fut. Az egyik vonalon a címben is szereplő lányt ismerhetjük meg, hogy ki is ő, mi az ő eddigi története és legfőképpen, hogy mi történik vele most, milyen megaláztatásnak és erőszaknak kell helytállnia, és a problémáit, hogyan küzdi le. A másik szál főhőse Mikael Blomkvist, egy frissen háromhónapnyi börtönre ítélt oknyomozó riporter, akit a bevonulásáig hátralévő időre, a Vanger család feje bíz meg, egy családi tragédia már majdnem elfeledett szálainak a felgöngyölítésével. Ez a bizonyos Vanger család egy hatalmas cégbirodalom irányítása felett évtizedek óta acsarkodó, kicsinyes és beteg emberek gyülekezete, akik szinte mind egy kis svéd szigeten élnek. A feltételezett gyilkosság is itt történt már közel 40 éve, és Henrik Vanger szerint a gyilkos a család tagjai között található. Mikaelnek erre a személyre kéne ráhúznia a vizeslepedőt, ehhez a nyomozáshoz váratlan segítőre talál, a kezdetben ő utána kémkedő, nem semmi sárkány tetkóval rendelkező, hacker, Lisbeth személyében…


Eleinte úgy tűnik, hogy valamiféle sötét, családi titok feltárása zajlik, egy olyan családé, aminek nincsen olyan tagja, akinek ne lenne valami szörnyű rejtegetnivalója, amiért akár ölni is képes. Ez a nyomozás azonban nem egyszerű, viszont végig rendkívül fordulatos és feszült. Olyannyira, hogy egyes jelenetekben már-már a legjobb skandináv horrorok hangulata idéződik meg. Maga a cselekmény és a film dramaturgiája egészen amerikanizált, végig olyan megoldásokkal és történetalakítással dolgozik, hogy akár azt is hihetnénk, hogy egy hollywoodi produkcióval van dolgunk, ami ennél különbbé teszi az az, hogy természetesen keveredik némi művésziességgel és az európai filmekre jellemző bátorsággal, azzal, hogy itt több mindent lehet bevállalni és megmutatni. No meg a már az előbb is említett hangulat is kiemeli a számtalan thriller sokaságából. A skandináv tél és félhomály, tökéletes díszletként vetül egy ilyen magában is hátborzongató és idegfeszítő történetre, ami ettől csak még hatásosabbá válik. Azt talán, hogy az összes svéd színész, élükön a főhősöket megformálókkal, tökéletes alakítást nyújt, talán már ki sem kell emelni, főleg azok számára, akik jártasak az északi filmkultúrában. A tetovált lányt, Lisbethet alakító Noomi Rapache kellően csúnya, mégis rendelkezik valami olyasféle kisugárzással, amitől a karaktere egyszerre válik szerethetővé és taszítóvá, és amivel képes uralni a film atmoszféráját. Ez az alkotás a Hideg nyomon című Ben Afleck film, nem kevés jó pillanatának egész filmes kiterjesztése, ez pedig nem semmi tett.


Azok közül, akik a könyv rajongóinak mondják magukat, gyakorlatilag a túlnyomó többség úgy nyilatkozott a film megtekintése után, hogy ez volt eddigi életük legjobb könyvadaptációja. Én bevallom, hogy nem olvastam a regényt, de így, mint kívülálló, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ez egy jó film. Mindenképpen egy kiemelkedő, a műfaj becsületére váló, mindvégig izgalmas és kiszámíthatatlan thrillerrel van dolgunk. Úgy tűnik, hogy ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül, mert a film már több mint 100 millió dollárt hozott Svédországon kívül. Még abban az Egyesült Államokban is kasszasiker, ahol az emberek köztudottan nem szeretnek filmnézés közben olvasni, akik most mégis megtették majdnem csodát láttak.



Bajcsináló


5 megjegyzés:

  1. én már láttam de annyira nem voltam elragadtatva Talán mert kevésbé érződött a skandináv íz Persze nagyon jó izgalmas hangulatos de valami nekem hiányzott És a (leg)vége sem jött be De érdemes megnézni, még ha nem is világmegváltó

    VálaszTörlés
  2. zseniális film lett volna, ha a végét nem kúrj@@k el...!

    VálaszTörlés
  3. azért nem mondanám, hogy elkúrták, de tényleg valahogy máshogy kellett volna

    VálaszTörlés
  4. az a baj vele, hogy egyáltalán nem illik oda, az előtte levő történésbe, hangulatba.

    VálaszTörlés
  5. spoiler - a rész, amikor a Milleniumnál ünnepelnek, azért eléggé arcul csapja a korábbiakat, túl harsány, és bántóan elnagyolt hepiend ez egy ilyen finoman építkező filmben...

    VálaszTörlés