2010. július 6., kedd

Crazy Heart


Mindig is nagyon szerettem Jeff Bridges játékát, ez most sem változott, csak most már a hangját is szeretem, meg a countryt. Félreértés ne essék, ez a film nem e zenei stílus népszerűsítésére született, bár tény, hogy annak sem utolsó. Maga az alapul szolgáló téma, sem újdonság. A kiégett zenész legenda vándorlásai, az élet kiszámíthatatlan lökdösődése közepette, már vászonra került párszor. Ennek ellenére Scott Cooper egy nagyon is szeretnivaló filmet készített Thomas Cobb regénye alapján.

Nincs jobb szó a filmre, mint, hogy kicsi. A Crazy heart egy ízig-vérig karakterdráma, ami egy sokszor, sokak által elmesélt történetet tölt meg, a nagyszerű színészi játéknak köszönhetően, élettel. Bad Blake egykori elsőszámú country énekes, már egy jó ideje nem írt új dalt, a régieket pedig a kiadója szerint már unja a közönség, így a lemezeit visszavonják a piacról. Egyetlen megélhetési forrásává a hakni turné vált, amit istenháta mögötti, sivatagi kisvárosok kocsmáiban vagy bowlingpályáin becsülettel le is nyom, előtte és utána, na meg közben némi dupla whiskey segítségével. Santa Feben azonban megismerkedik egy fiatal és rendkívül csinos riporter csajjal, akibe már az első interjú alatt beleszeret. Az érzései nem is maradnak viszonzatlanok, de persze ez nem ilyen egyszerű, az élet és a pia közbe szól.

Jeff Bridges mint Bad Blake, a pályája csúcsát már elhagyott, alkoholista, lerobbant zenész bőrében egyszerűen brilliáns. Nincsen a filmben egyetlen olyan pillanat sem, amikor ne a legjobbját hozná. Az egészben az a legfurcsább, hogy ez az egésznap piáló figura – ahogyan azt már a Nagy Lebowski óta tudjuk – még jól is áll neki. Ettől függetlenül ebből a már unalomig ismert kétdimenziós alakból sikerül embert faragnia, aki hibái ellenére tényleg ember marad, képes lesz arra, hogy felálljon a padlóról, még ha a happy end elérhetetlen távolságba is került tőle. Az egész film az ő karakterére van kihegyezve, de ez nem probléma, simán elviszi a hátán. Ehhez azonban kap némi segítséget, olyan színészektől, mint Maggie Gyllenhaal vagy éppen Colin Farrell, akik rendkívüli alázatuknak és tehetségüknek köszönhetően, kis szerepeikben is képesek hozzáadni a filmhez valami pluszt. Colin farrell az énjéből áradó ösztönös és nyers energiáival, még a csak pár percet színen lévő karakteréből is képes emlékezetes figurát varázsolni. De még náluk is jobb a film zenéje, vagyis Bad Blake muzsikája, ami még az én „country ellenes” fülemet is meghódította, a film igazi főszereplőjévé lépve elő.


Scott Cooper mértékletességéről tesz tanúbizonyságot a film befejezése, ami mindennemű giccstől vagy happy endtől mentes. Főhőse hiába jó ember, hibáiért meg kell fizetnie, erre ő maga is rájön, és nem küzd sorsa ellen, sőt inkább rábízza magát arra és hagyja, hogy tehetsége és bolondos szíve révén, visszajusson oda, ahová szakmailag mindig is tartozott. Egy ilyen figurának talán nem is a magánéletben kell keresnie a boldogságot, hanem gitárral a kézben, szemben a rajongók hadával, a színpadon. Máshol talán nem is lehet az. A Crazy heart újfent bizonyítja, hogy egy kisköltségvetésű, amerikai független film, mind művészileg mind az élvezet szempontjából, még mindig többet képes adni, mint bármelyik 3D-s látványorgia, maximum nem a szemre hat, hanem a szívre meg a fülekre.



Bajcsináló

6 megjegyzés:

  1. Én megnéztem és tényleg nagyon jó, és a zenék is, de nekem néha nagyon kiszámítható volt, és sokszor mintha egy átírt The Wrestler-forgatókönyvből dolgoztak volna. De az is lehet, hogy minden kiöregedett karakter élete hasonló :)

    VálaszTörlés
  2. Ezt mondtam én is, hogy a story már ismert, az nem mond sok újdonságot. De Jeff Bridges alakítása kiemeli a többi hasonló témájú film közül.

    VálaszTörlés
  3. az ok hogy ismerős, de túlságosan hasonlít egy filmre, ami néha zavaró De amúgy nagyon jó film, régen láttam hasonló jót, és valahogy egy zenésszel jobban tudtam azonosulni, mint egy pankrátorral

    VálaszTörlés
  4. Az egy film alatt a The Wrestlerre gondolsz? Tény, hogy az alap téma hasonlít, de mondjuk a vége nagyban különbözik tőle. Itt nem nyitott.

    VálaszTörlés
  5. jó cikk, szívemből szólt.

    A pankrátor gyökeresen más.

    VálaszTörlés