2010. július 13., kedd

Cop Out

Bruce Willis karrierje mostanság a kifulladás jeleit mutatta, a Hasonmás vagy éppen a Túszdráma színvonalú, és sikerű filmek jelezték, hogy nagy bajban van és, hogy talán hamarosan ki is fog múlni. De a jó öreg Bruce csak úgy, mint John McClane elpusztíthatatlan. Karrierjét a vígjátékok és az akciófilmek váltakozása jellemezte, most ezek keveréke révén mutat némi életjelet. Ebben segítségére sietett Kevin Smith is, aki valljuk be, ugyan sok mindent (főleg vicceset) rakott már le az asztalra, de talán neki sem ártott egy Cop out féle akció-vígjáték, ahol végre nem saját alapanyagot visz vászonra, a forgatókönyv ugyanis Robb és Mark Cullen munkásságát dicséri. Szóval, ha már ilyen jól összeálltak, nincs is szükség másra csak a kötelező fekára. Tracy Morgan, - akit a 30 Rocks című elképesztően sikeres sitcomból ismerhetünk - személyében meg is találták. Olyannyira, hogy talán Bruce Willisnek utoljára a Die Hard széria egész New Yorkban garázdálkodó, harmadik részében állt ilyen jól egy fekete oldalborda, akkor Samuel L. Jackson alakításában.

Párosuk a film sava-borsa. Nagyon egymásra találtak. Tracy, ahogy az elvárható volt, löki a dumát, de nem azt a bad boysos, idegesítő feka süketelést, Brucenak meg elég, ha néz, ha oda teszi magát, akkor azt is elég viccesen tudja. Ráadásul, ahogy öregszik és egyre kopaszabb, valahogy még kúlabb is lesz, így ezek a szerepek is egyre jobban állnak neki.


A történet nem túl bonyolult, ami nem is baj, hiszen így nyílik alkalom a váratlan történésekre, teret hagyva a hülyeség és a hülye szituációk áradatának. Jimmy (Bruce) és Paul (Tracy) már 9 éve partnerek, ezt a jeles évfordulót pedig egy balul sikerült akcióval ünneplik meg, aminek következtében 1 hónapra felfüggesztik őket. Jimmynek a pénzkiesés nem jön jól, mert a lánya éppen házasodik és valakinek (lehetőleg nem az új férjnek) fizetnie kéne a lagzit. Nincs mit tenni, eladja az apjától örökölt nagyon értékes baseball kártyáját, vagyis csak eladná, mert az üzlet közben kirabolja egy lúzer. Így hát megkezdődik a privát nyomozás és hajsza a kártya után, amit töménytelen váratlan esemény tesz emlékezetesebbé…


A film akció-vígjáték mivoltából inkább a vígjátékra helyeződött a hangsúly, ami ismerve a rendező személyét, azt hiszem senkit sem lep meg. Kevin Smith nem erőlteti a pörgős, lövöldözős, üldözős jeleneteket, és az alapján, ami ezekből végül a filmbe bekerült, nem is ért hozzájuk. De ez nem baj, mert a film lényege úgy is a szövegelés, és az egymást követő viccesebbnél viccesebb helyzetek, no meg a két főhős karaktere, az, hogy néha lőnek is, csak egy kis ritmusváltásra szolgál. Ez a mozi összességében egy remek szórakozást nyújtó, könnyed, péntek esti időtöltés. Ennél többet a film sem akar nyújtani, amit vállal, azt maradéktalanul teljesíti is, és ez az a paraméter, ami ebben a műfajban igazán számít. Nem garantálom, hogy egy év múlva is mindenki emlékezni fog rá, de a megtekintése után még pár napig biztosan röhögni fog néhány poénján az ember.



Bajcsináló

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése