Az amerikai filmgyártás ontja magából a különböző színvonalú filmek sokaságát, és bizony ez a nagy szám azt is eredményezheti, hogy nem fér el egymás mellett a piacon minden film, így néhányan színvonaluktól függetlenül, áldozatul esnek a tömegnek, vagy esetleg a stúdiófőnökök ügyetlenkedésének. A bevételi adatokat, és a bemutatók dátumait elnézve, sajnos a Repo Men című sci-fi – akciófilm is így járt. Az sem lepne meg, ha Magyarországon be sem mutatnák, ami mindannyiunk számára nagy kár.
Méghozzá azért, mert egy, a műfaján belüli vetélytársak közül kiemelkedő filmről maradunk le. A számomra ismeretlen Miguel Sapochniknak, tehetségét bizonyítandó, - mindösszesen második filmjében - egy izgalmas alaptémából sikerült kihoznia a maximumot, és egy hasonlóan izgalmas filmet készíteni belőle.A Repo Men valamikor a közel jövőben játszódik, egy a maitól technikailag nem túl elrugaszkodott világban. Napjainktól csupán a hétköznapokban minket körülvevő technika fejlettségében tér el, viszont a külcsín még hasonló és a kocsik is kulccsal indulnak. Az orvostudomány azonban rengeteget fejlődött és most már mindenféle spéci, garanciális belső szervet képesek előállítani, amit persze jó pénzért árulnak. De ha nincsen egyben félmillió dollárod az sem baj, megveheted az új májadat részletre is, persze közel 20%-os kamatra. Ezzel még nem is lenne baj, - azok a mocskos kapitalisták sosem változnak - a problémáid akkor kezdődnek, ha késel a részletekkel, mert, akkor bizony eljönnek érted a behajtók, akik, ha kell, akkor a taxiban vágják ki belőled, mondjuk a májadat vagy bármi mást, aminek a részleteivel tartozol.
A film főhősei is ezt a szakmát űzik, méghozzá maximális profizmussal és nem kevés élvezettel. De ha az asszonynak ez nem tetszik, és válással fenyeget, akkor nincs mit tenni, mint kiszállni és beülni egy íróasztal mögé, az mégis csak nyugisabb. Remy (Jude Law) ezt hajlandó is lenne megtenni a családi béke érdekében, még akkor is, ha a kollégája Jake (Forest Whitaker) ennek nem örül. Így az utolsó munkanapon már csak a könnyebb melókat kéri. Azonban balszerencséjére az utolsó kuncsaftnál elromlik a defibrillátor és olyan erős áramütés éri Remyt, hogy maga is új szív beültetésére szorul. Ezek után másképp látja a dolgokat és egyszerűen nem képes tovább elvégezni a munkáját, így viszont nem tudja fizetni a részleteket, a felszólításban megjelölt határidő pedig lejárt…
Eddig csak egy érdekes alapszituációval van dolgunk, valamint egy jól felépített, a játékteret, a szereplőket és az alaphelyzetet, tömören, jól bemutató felvezetéssel. Az akció, a darálás és az igazi feszültség csak ekkor kezdődik, amikor is Remy neki indul, hogy törölje magát és mindenki mást is a cég rendszeréből. Mondhatni, hogy a film egy már jól bejáratott formulát használ, de mindezt sikerül neki eredetien, valami újat és izgalmasat előállítva megtenni. A lehetséges logikai buktatókat ügyesen kikerüli, vagy egyszerűen csak fokozatosan megválaszolja a kérdéseket, de mindezt úgy, hogy közben egyáltalán nem válik kiszámíthatóvá. A néző a film háromnegyedénél is úgy van vele, hogy itt még bármi lehet. Az akciók pörgősek, brutálisak, a rendező mindent megmutat, a vér pedig patakokban folyik, de ami a lényeg, hogy mégsem válik elszállóssá, kamuvá. Érezzük, hogy Remy egy jó bosszúállóhoz illően, nem válogat a módszerekben és az eszközökben, de mindeközben azt is érezni, hogy csupán jól lett kiképezve így végig a szuperhősökön innen marad. Ha meg úgy alakul, akkor még ő is kap sebet, a végső győzelme egy percig sem egyértelmű, így a film is érdekes marad. Emellett rendkívül ötletes megoldásoknak is tanúi lehetünk, ilyen például, amikor a finálé környékén Remy össze-vissza vagdossa a nőjét, – jó cél érdekében teszi, közös beleegyezéssel! – és ez az aktus olyan erős erotikus töltetet kap, hogy már majdnem szex jelenetről van szó. Jude Lawtól és Forest Whitakertől már megszokhattuk, hogy nem adják rossz filmhez a nevüket és, ha már ott vannak, jól oda is teszik magukat, ez most sincsen másképpen. Mellettük egyedül Liev Schreiber érdemel említést, most is, - mint mindig - a gonosz szerepében, de ezt ő nagyon tudja.
Ahogy azt már említettem, a film megfelelő fordulatszámon pörög végig, egy percig sem ül le, nem válik unalmassá, de ha valakinek ez sem lenne elég, annak raktak a film legvégébe egy – talán kissé idegesítő – csavart, egyrészt, hogy biztos legyen a siker, másrészt, hogy ügyesen kicselezzék a happy endet, ami ugye mostanság nem menő. Így végül egy nagyon is élvezetes, kitűnő nyáresti szórakozást nyújtó alkotás kerekedett belőle, ami ugyan kiemelkedik a filmdömping számtalan arctalan mozija közül, mégis úgy tűnik, hogy el is vész közöttük. Tudom nem helyes letölteni netről, de most mégis arra ösztönzök mindenkit, hogy tegye meg. Ne hagyjuk, hogy a Repo Men az ismeretlenség homályába vesszen!
Bajcsináló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése