Brothers

Jim Sheridan életműve meglett kora ellenére nem túl vaskos, tulajdonképpen jó, ha 5 évente rávetemedik a filmkészítésre. Ha ennyi ideig érlelődik valami, akkor gondolhatnánk, hogy biztosan jó is lesz. Persze e teória ellen is felhozhatnánk jó sok példát, de Jim Sheridannél eddig igazolódott a feltevés. Az apám nevében (1993) vagy a még régebbi A bal lábam (1989), ma már igazi klasszikusoknak számítanak, a végzet azonban most őt is utolérte. A legutóbbi filmje óta eltelt 4 év csak arra volt elég, hogy egy nem is olyan régi, európai remeknek elkészítse az amerikai újráját, ami aztán olyan is lett amilyen.

A dán Sussane Bier, Testvéred feleségét című jól sikerült drámájáról van szó. Az eredeti nagyon jó, de ennek amerikai változatot készíteni már annál kevésbé jó ötlet. Gyakorlatilag ugyanarról a kultúrkörről beszélünk, jó, persze az egyik európai a másik meg amerikai és azért van némi különbség, főleg ha a kultúra kifejezést is használjuk, de azért nem akkora, hogy az igazán érdekes legyen vagy nagyon más. A távol-keleti vagy esetleg az afrikai filmeket újraértelmezni a mi közegünkben, sokkal életszerűbb vállalkozás, mint egy olyan történetet vászonra vinni Amerikában, ami egyébként ott is simán megtörténhetett volna (vagy talán meg is történt), annyi különbséggel, hogy nem dánul beszélnek közben. Szóval szerintem ezzel a filmmel már ott van a legnagyobb baj, hogy a létrejöttét semmi sem indokolta igazán. Azt a pénzt, időt és energiát, amit ebbe a filmbe fektettek, sokkal hasznosabb dolgokra is fel lehetett volna használni. No de, ha igazán őszinték akarunk lenni, akkor még mindig mondhatjuk, hogy ettől még lehetett volna ebből egy jó film, de nem lett az.


A történet maga nagyon egyszerű. Sam Cahill (Tobey Maguire), mint talpraesett tengerészgyalogos és igazi hazafi, az afgán frontra kerül szolgálatra. Azonban nem sok ideje marad gyönyörködni a kietlen, köves afgán vidékben, mert a helikopterét egy őrjárat során lelövik, ő maga és egy társa pedig fogságba esik. Mindeközben otthon a szerettei és a barátai azt hiszik, hogy meghalt és jelképesen el is temetik. Családja gondozását Sam testvére, Tommy (Jake Gyllenhaal) vállalja magára, aki Sam átdobása előtt pár nappal jött ki a börtönből. Tommy és Sam felesége, Grace (Natalie Portman) között pedig egyre forróbbá válik a hangulat. Az idő mindeközben telik és egyszer csak jön az örömhír, hogy megtalálták Samet, aki mégis csak életben van. Ennek viszont nem egyformán örül mindenki…

A film legerősebb benyomása számomra az, hogy olyan lett mintha igazából senki sem akarta volna elkészíteni, leszámítva talán Tobey Maguire-t. Egy olyan témáról van szó, ami rengeteg szentimentális drámaiságot hordoz magában, de ha ez sem lenne elég, akkor még lehet belőle szerelmi történetet vagy háborúellenes ódát is faragni. Végül egyik sem lett, illetve mindenből egy kicsi. Egyszerűen nem adják meg a filmben egyik szálnak sem a kellő időt. Minden fölött elsiklik a rendező, egy kicsit ez, egy kicsit az, de nem merülünk bele egyik témába sem. Erre a legjobb példa, hogy a szerelmi szál nem, hogy elvarratlan, de lényegében ki sem bomlik. Jön a semmiből egy csók és aztán semmi. A film minden drámainak szánt momentumával így van ez. Sikerül ezzel kiiktatni belőle a tragédiát, a fájdalmat, a szereplőkkel való együttérzést vagy a helyzetükbe való beleérzést, így a film teljesen súlytalan és hatástalan lesz a néző számára. Az, hogy Sam háborúba megy, hogy meghal vagy, hogy poraiból feltámadva visszatér, mind csak egy jelenete a filmnek, ami kell ahhoz, hogy haladjon a történet, de egyik sem egy lelki folyamat, vagy olyan momentum, ami Jim Sheridan szerint figyelmet érdemelne. Érzésem szerint ő Sam, mint a katona szenvedéséről és megpróbáltatásairól akart filmet csinálni, csak éppen arra már nem jutott idő. Ezért mondtam azt is, hogy talán csak Tobey Maguire akarta ezt a filmet a szereplőgárdából, mert ő az egyetlen színész a filmben, aki oda is teszi magát és az alkotás valószínűleg „katartikusnak” szánt csúcspontján jól is játszik, csak kár, hogy addigra már mindenkinek elmegy a kedve az egésztől. A többiek Natalie vagy Jake meg olyanok, mintha gondolatban már a következő forgatáson járnának, de ezért meg jól fizetnek, szóval a film végéig azért maradnak.


A Brothers egy olyan családi, háborús drámára sikerült, amiből pont a drámaiság hiányzik. Ez a próbálkozás gyenge, meg sem közelíti az eredetijének a színvonalát. Valószínűleg mindenki jobban járt volna, ha a Testvéred feleségét amerikai forgalmazását kezdték volna újra, meg ha Jim Sheridan várt volna még egy-két évet az alkotással, hátha akkor lett volna mondanivalója és igazi alkalma is hozzá.

IMDB: http: //www.imdb.com/title/tt0765010/

Trailer: http://www.youtube.com/watch?v=rLlpabVRnyc

Bajcsináló