Háborús filmekből Dunát lehetne rekeszteni. Nem világháborúban játszódókból szintén. De végre a vietnami helyett a koreai háborúról is készült egy (koreai) film, rögtön a műfaj legjobbjai közé kerülve.
Több mint ötven évvel a véres esemény után archeológusok egy csontvázat találnak, és azt Lee Jin-seok holttesteként azonosítják. Ő azonban túlélte a háborút, és érzi, hogy a megtalált csontok bátyja ( Jin-tae) maradványai, aki eltűnt a háborúban. Elindul, hogy megbizonyosodjon róla, és eközben visszaemlékezik a háborúra és kettejük történetére.
Jin-seok anyjával és cipőpucoló bátyjával él Szöulban, de mikor kitör a háború, menekülniük kell. A fiatalabb testvért besorozzák, és bátyja utánamegy. A háborúban minden veszélyes küldetést, akciót elvállal, így talán öccsét hazaküldetheti. Jin-seok azonban csak azt látja, hogy a vakmerő akciók során bátyja kegyetlen gyilkológéppé válik.
A Harcosok szövetsége 140 perce persze még sok fordulatot tartalmaz, de mindegyik a két testvér viszonyát járja körbe. Sokszor a néző is bizonytalan, vajon tényleg öccséért teszi mindazt, ami lassan az őrület felé sodorja, vagy csak a kitüntetés, a dicsőség az egyetlen célja.
A testvérek sokszor ambivalens kapcsolata mellett képet kaphatunk a koreai háborúról, illetve annak borzalmairól. A naturalisztikus, véres és sokszor kegyetlen képek azonban nem öncélúak. Nem elítélik a kommunista észak-koreai csapatokat és vonják be glóriával a délieket. Egyszerre ítélkezik mindkettő felett a háborúban elkövetett embertelenségek miatt (kegyetlenkedő antikommunisták, őrült parancsnokok, rabokat kínozó katonák). Ezzel elkerüli a távol-keleti (főleg kínai) háborús filmek egyoldalú, propagandisztikus jellegét, és egy igazi háborúról szóló drámát mutat be. Persze a film játékidejének jó része mégiscsak az összecsapásokról szól, aki tehát akcióra, robbanása, lövöldözésre, bombázásra, öldöklésre vágyik, az sem marad anélkül.
A film néha beleesik a klisék csapdájába (egymás vállán sírunk, miközben mellettünk lőnek) és a szentimentalitást sem szorítja ki teljesen, de ez talán (már műfaja miatt is) elnézhető egy mind történetében, mind rendezésben, mind hangulatában kitűnő film esetében.
verdeleth
Kétszer is nekiültem, de nem tudtam megnézni. Nekem ez már túl giccses! :)
VálaszTörlésHát én már láttam sokkal giccsesebbet is De szerintem egy háborús filmnél az érzelmek is fontosak Szerintem érdemes lenne végignézned, mert az már em olyan, mint az eleje
VálaszTörlés