Szinte a semmiből tűnt elő ez az angol film. Magyarul alig lehet róla olvasni, ami mégis van, az nagyon dicsérte.
A film története egy fiatal srácról, aki egy gyerekkori gyilkosság miatt 14 évet volt javítóintézetben. Terry, egy szociális munkás, aki fiaként kezeli a fiút, segít neki új életet kezdenie. Jack új személyazonosságot kap, munkába áll, barátokat talál, és újdonsült barátnőjével is egyre jobb a kapcsolatuk. Jack eltitkolt múltja azonban minden igyekezet ellenére sem maradhat rejtve, és lassan mindent felépített kapcsolata összeomlik.
A film felépítés azért nem olyan gyors, mint ahogy azt itt leírtam. A történet nagy része az újrakezdésről szól. Dokumentarista módon van ábrázolva, ahogy a zavart, csendes fiú élete lassan teljes lesz, és ő maga is elhiszi, hogy megtagadhatja múltját, a letöltött büntetés után új emberként lehet a társadalom teljes jogú tagja. De a néha felbukkanó figyelmeztető jelek (újságcikk...) nem hagyják, hogy teljesen elfelejtse, mit követett el. Ugyanakkor a nézőt sem egyoldalú sztorit kap: a fő szállal párhuzamosan a film bemutatja Jack gyermekkorát, és a szörnyű gyilkossághoz vezető utat.
A film szerencsére nem akarja felmenti sem elítélni tette miatt, ugyanakkor egyértleműen felszólal a már megbűnhődött és normális életet akaró fiú mellett, támadja a megbocsátani és felejteni képtelen, gyűlölködő társadalmat.
A főszereplő, a számomra ismeretlen Andrew Garfield, aki hihetetlenül jól játssza a csendes és labilis fiú szerepét, talán az egyik legjobb alakítás, amit mostanában láttam.
Aki vevő egy lassú tempójú, európai stílusú drámára, mely nagyon fontos kérdéseket boncolgat, annak a Boy A tökéletes választás.
verdeleth
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése