F. Gary Gray, mint az akciófilmek egyik mágusa, mindent tud a műfajról, de én mondjuk pont azt szeretem benne, hogy mindig össze is keveri valamivel. Ezt tette a Törvénytisztelő polgárral is, de még milyen jól tette.
A szereposztást látva mondjuk megijedtem egy kicsit. No nem azért, mert rossz színésznek tartom Gerard Buttler-t vagy Jamie Foxx-ot, éppen ellenkezőleg. Kicsit féltettem a derék Gerardot, hogy sikeresen beskatulyázza magát valamiféle akciósztár karakterbe. De aztán eltelt a filmből 10 perc és megnyugodtam, hogy ez a film azért jóval több ennél, és Gerard is mutathat valamit színészi repertoárjából. Mert, hogy rögtön a lényegre tér a film, Clyde Sheltonnak lemészárolják a családját miközben ő ezt tehetetlenül végignézi. A gyilkosokat elkapják, azonban az ügyész Nick Rice alkut köt velük. Az egyik 5 évet kap a másik meg mehet a halálsorra. 10 évvel később végrehajtják a kivégzést, de valami hiba történik, és a nyugodt, örök álomba szendergés horrorisztikus jelenetbe csap át. Nem sokkal később a már szabadlábon lévő másik tettest is megtalálják, 25 darabban. Beviszik Clydeot, aki ügyvédet sem kér, viszont mindent beismer egy alku keretében. Innentől kezdve elindul a macskaegér játék, csak éppen nem a tárgyalóteremben...
A film egy lájtos tárgyalótermi drámának indul. A felvezetés hangulata jó, a nézőt az igazságérzete nem hagyja nyugodni, mindenki ideges, kezdődhet a tárgyalás. Ekkor azonban átcsap a film egy olyan véres thrillerbe, tele fordulatokkal, hogy a Fűrész készítői is elkezdhetnek pironkodni. A végéig marad benne szufla, habár a nagy leleplezés nem üt akkorát, mint ahogy szeretnék, de sebaj a következő fordulat úgy is feledteti azt. Mindeközben sikerül még elhelyezni néhány egészen ütős pábeszédet és a végén még a pokol lángjai is megelevenednek. (Ez egy különösen szép kép.) De talán mégis az a film legnagyobb erénye, hogy a műfajtól szokatlanul van némi morális mélysége is, amit nem hagy el az akciók közepette sem. Igaz néha Jamie Foxx fénysebességgel közlekedik - más magyarázat nincsen -, de ennyi kamu még belefér. Illetve azért itt dicsérném meg Gerardot, ő is ad súlyt a karakterének, a jó öreg Jamie viszont ugyanazt az arcát hozza, amit mindig is, amikor éppen nem Ray Charlest játszik.
Szóval számomra kellemes meglepetés volt a film. Ha egyenként nézzük a műfajait, amik keverednek benne, akkor külön-külön vannak nála jobbak, de így összekutyulva ez nem is olyan rossz. Végig izgalmas, a játékidő csak úgy röpül, az meg azért mindig pozitív jelző.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése