Poligamy (2009)

Orosz Dénes nagyjátékfilmes bemutatkozása 2009 legjobban várt magyar vígjátéka volt. Ennek alapja elsősorban az író-rendező Melletted című, méltán dicsért rövidfilmje, ami előtanulmánynak is tekinthető a Poligamy-hoz, illetve az a reklámfogás, hogy a film plakátján szerepel: a Valami Amerika alkotóitól. Szerencsére ez utóbbi csak annyiban igaz, hogy Herendi Gábor producerként működött közre és Tompos Kátya játssza a női főszerepet.

A film egy harminc év körüli párról szól, akik már évek óta együtt vannak, most költöztek új lakásba és kapcsolatukban már megjelentek az ennyi együtt eltöltött idő utáni szokásos problémák. Lilla (Tompos Kátya) már gyereket szeretne, András (Csányi Sándor) viszont még nem készült föl rá. Ahogyan ez lenni szokott, a nő akarata érvénysül, a férfi pedig megijed. András, aki nem túl sikeres forgatókönyvíró, egyik délután hazaérve a közös lakásukba, egy idegen nőt talál otthon, aki Lillának adja ki magát. Kétségbeesetten rohan rendező barátjához, Kornélhoz, aki a fénykép alapján megerősíti, hogy az a nő bizony Lilla. Itt kezdődik a bonyodalom. És akárcsak András, a néző sem érti a helyzetet. A Lillák pedig elkezdenek folyamatosan változni, amit csak a szerencsétlen főhős (és mi, a nézők) talál furcsának, a környezete semmilyen változást nem vesz észre. András hamar rájön a szabályra, és amíg az nem változik, addig élvezi a helyzetet, hogy minden este más nővel fekhet le, de ő sem bírja ezt a végtelenségig, és lassú összeomlásba kezd. Talán megindult benne valamiféle változás? Hogy ez fejlődés-e, az kiderül a film végén.

A nagy elvárásaim miatt az első megtekintés után kissé csalódott voltam, és másodszor sem jöttem ki jobb érzésekkel a moziból. A történet egy idő után leül kicsit, és a Lillákkal sem lehet maradéktalanul elégedett a néző, mert több közülük nem eléggé kidolgozott és még unalmas is. Természetesen ez nem igaz mindegyikre, mert Lilla "2"-vel (a képen balra), vagy a Tenki Réka által megformált Lilla "6"-tal szemben nem lehet kifogásunk.

A film „így jöttem” jellegét nem csak a főhős foglalkozása, hanem más filmes utalások is erősítik. Az egyik legviccesebb jelenet is ehhez kapcsolódik, amiben szerepet kap a Liliomfi egy jelenete is. A dialógusok általában jók, és vannak kifejezetten szellemesre sikerültek is, ebből a szempontból nem érheti kritika a filmet. Legalább ekkora erőssége a képi világ, nagyon szép fényekkel és kompozíciókkal dolgoznak végig, Budapest tényleg olyan néha, mintha New York vagy London lenne, a legjobb romantikus vígjátékok városai. A film zenéje is üde színfoltja a mai magyar vígjátékoknak, bár a hangsávot néha kicsit üresnek éreztem, de mégsem az a sablonosság, amit megszoktunk.
A negatívumok ellenére is úgy gondolom, hogy ez egy jó magyar romantikus vígjáték, ami külföldi társai között is megállja a helyét, még ha nem is az élmezőnyben. Aki szereti ezt a műfajt, vagy a magyar filmeket, az bátran nézze meg.