A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kommunista. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kommunista. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. december 4., péntek

Harcosok szövetsége (Taegukgi hwinalrimyeo-2004)



Háborús filmekből Dunát lehetne rekeszteni. Nem világháborúban játszódókból szintén. De végre a vietnami helyett a koreai háborúról is készült egy (koreai) film, rögtön a műfaj legjobbjai közé kerülve.

Több mint ötven évvel a véres esemény után archeológusok egy csontvázat találnak, és azt Lee Jin-seok holttesteként azonosítják. Ő azonban túlélte a háborút, és érzi, hogy a megtalált csontok bátyja ( Jin-tae) maradványai, aki eltűnt a háborúban. Elindul, hogy megbizonyosodjon róla, és eközben visszaemlékezik a háborúra és kettejük történetére.
Jin-seok anyjával és cipőpucoló bátyjával él Szöulban, de mikor kitör a háború, menekülniük kell. A fiatalabb testvért besorozzák, és bátyja utánamegy. A háborúban minden veszélyes küldetést, akciót elvállal, így talán öccsét hazaküldetheti. Jin-seok azonban csak azt látja, hogy a vakmerő akciók során bátyja kegyetlen gyilkológéppé válik.


A Harcosok szövetsége 140 perce persze még sok fordulatot tartalmaz, de mindegyik a két testvér viszonyát járja körbe. Sokszor a néző is bizonytalan, vajon tényleg öccséért teszi mindazt, ami lassan az őrület felé sodorja, vagy csak a kitüntetés, a dicsőség az egyetlen célja.

A testvérek sokszor ambivalens kapcsolata mellett képet kaphatunk a koreai háborúról, illetve annak borzalmairól. A naturalisztikus, véres és sokszor kegyetlen képek azonban nem öncélúak. Nem elítélik a kommunista észak-koreai csapatokat és vonják be glóriával a délieket. Egyszerre ítélkezik mindkettő felett a háborúban elkövetett embertelenségek miatt (kegyetlenkedő antikommunisták, őrült parancsnokok, rabokat kínozó katonák). Ezzel elkerüli a távol-keleti (főleg kínai) háborús filmek egyoldalú, propagandisztikus jellegét, és egy igazi háborúról szóló drámát mutat be. Persze a film játékidejének jó része mégiscsak az összecsapásokról szól, aki tehát akcióra, robbanása, lövöldözésre, bombázásra, öldöklésre vágyik, az sem marad anélkül.


A film néha beleesik a klisék csapdájába (egymás vállán sírunk, miközben mellettünk lőnek) és a szentimentalitást sem szorítja ki teljesen, de ez talán (már műfaja miatt is) elnézhető egy mind történetében, mind rendezésben, mind hangulatában kitűnő film esetében.

verdeleth