
Lehet, hogy a feleségemnek nem vagyok már elég? Vagy csak egyszerűen valami mást szeretnék, és ezért nem is figyelek már oda rá? Talán el se kellett volna vennem. Biztos nem véletlenül nem beszél vele az apja sem… Ha kisebb lenne, talán nem is mertem volna megszólítani, és akkor most nyugodtabban járhatnék sztriptízbárba, meg naplózhatnám a cseteléseim az otthoni gépen is…


Tomi (Kovács Lehel) most költözött be első lakóként a lakóparkban a szüleitől kapott új lakásába. Egyedül van, csak a laptopja, meztelen lányok fényképei és a komplexusai vannak vele. Romantikusnak nem nevezhető magányát azonban megbolygatja Kati (Gáspár Kata), az új szomszédlány, aki fürdőruhában sétálgat a folyosón a medence fölavatása után. Tomi leissza magát és átcsönget a lányhoz.
Gábor (Szabó Győző) az esküvőjére készül élete szerelmével. Évának azonban van egy nagy titka, amit eddig nem mondott el. Őszintén akarja kezdeni a házas életet, ezért a nagy nap előtti estén úgy érzi, nem hallgathat tovább. Mindezt anyja kérése ellenére teszi.
Balázs rájön, hogy felesége (Botos Éva) megcsalja. Ráadásul a munkatársával és barátjával (Nagy Zsolt) teszi mindezt. Az üzleti út helyett úgy dönt, hogy rajtakapja őket. Az akció során előkerül bilincs, pisztoly és egy lövés is eldördül.
A történetek bevezetésekor még gyorsan ugrálunk egyik helyszínről a másikra, a bonyodalmak kibontakozását azonban már fejezetekre osztva látjuk. A film képi világa nagyon egyszerű, az egészet egy digitális kézikamerával rögzítették. Sok a közeli a szereplőkről és a fontos tárgyakról, amit nem egyszer zoom-olással oldanak meg. Ez a dogmás világ egy darabig érdekes is, de helyenként már zavaró. A tér lényegében négy szűk belső tér, ami csak pillanatokra nyílik ki. Minden a szövegen és a színész játékon múlik. És ezekben nem kell csalódnia a nézőnek. A humorát a rendező-író leginkább a Tomi-Kati szálban mutatja meg, viszont én ezt a részt a színészek részéről kicsit túljátszottnak érzem. Ahogy idősödnek a karakterek, úgy lesz egyre drámaibb a történetük. A filmnek még érdekessége, hogy Szajki Péter sem tudta elkerülni azt, vagy talán nem is akarta, ami az elsőfilmesekre gyakran jellemző: a rengeteg utalást a filmkészítésre, arra hogy ez egy elsőfilm. Szerencsére ezek annyira árnyaltak, hogy nem zavaróak.
Aki szeretne belesni mások hálószobájába, vagy nem fél attól, hogy magára ismer a filmben, vagy csak egyszerűen kíváncsi egy ár-érték arányban kiemelkedően jó magyar filmre, az nézze meg az Intim fejlövést, nem fog csalódni. Ha valakinek az ajánlómtól még nem jött meg a kedve a filmhez, az olvasson bele a hozzá kapcsolódó blogba. Ha ezután sem kapott kedvet, akkor ez a film nem neki szól.