A Grönholm-módszer (El método - 2005)

Érdekel, milyen lehet a 12 dühös ember napjainkban, egy multicég csoportos állásinterjúján? A Grönholm-módszer a te filmed, mely újabb ékes darabja a napjaink (szinte minden műfajban virágzó) spanyol filmművészetnek.

Egy multinacionális cég álláshirdetésére (több forduló után) hét embert hívnak vissza. Egy monitorokkal felszerelt irodában várják az interjú kezdetét, de hamar kiderül, hogy a cég a vezetői pozícióra nem hagyományos módszerekkel választja ki a megfelelő embert. A Grönholm-módszer lényege, hogy a jelentkezőknek közösen kell feladatokat elvégezni.
Néha együttműködésre, csapatmunkára van szükség, máskor a másik ellen kell fordulni. A közös a feladatokban, hogy a végére egy embert ki kell szavazni, hogy a legvégén egy ember maradjon: övé munka.
A jelentkezők mit sem sejtve kezdenek neki a feladatoknak, amit kezdetben egyszerűen rendhagyónak és viccesnek tűnnek, de hamar rádöbben mindenki, hogy ez a verseny nemcsak megalázza az embereket, de a cégnek megfelelni akarás saját személyiségüket is eltorzítja.


Az egyes szituációkban, feladatokban mindenkinek olyan döntést kell hoznia, mely a cég számára előnyös, még ha ez ütközik a jelentkezők személyes véleményével, erkölcsi meggyőződésével, így a kezdetben jó kedélyű és szimpatikus jelentkezők lassan árulókká, kegyetlenekké, érzéketlenné, bunkóvá válnak.
A megalázó feladatok mellett a hét ember teljes bizonytalanságba kerül: lehet, hogy van közöttük egy, aki a cég embere, és ő figyeli minden lépésüket, ő irányítja viselkedésüket. Úrrá lesz mindenkin a teljes bizalmatlanság, még azok között is, akik régebbről ismerik egymást.
Ahogy haladunk az egyes feladatokban, a jelentkezők száma úgy csökken, de a feszültség egyre nő közöttük, egészen addig, míg csak egy, utolsó jelölt marad: de mi volt az ára annak, hogy ő kapta a munkát? Ugyanaz az ember maradt, mint a verseny előtt?


Sok hasonló kérdést tesz föl még a film, melyek válasza sokszor egyértelmű, máskor viszont a néző is bizonytalan. Én mit tettem volna az ő helyében? Elárulok egy ismeretlen által rám bízott titkot, csak hogy megkapjam a munkát? Megsérthetek e egy nőt, csak azért, hogy ellene érveljek? Egy erkölcsileg feddhetetlen embert is kiszavazhatok-e azért, mert túl becsületes egy ilyen cég számára?

Nehéz kérdések ezek, és bár elsőre távolinak tűnnek ezek a öltönyös emberek a csillogó felhőkarcolóban, egy multicég vezetői állásáért folytatott versenyben, nem lehet elfelejteni, hogy akár mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe, hiszen a munkáért folytatott harc mára hatalmas méreteket öltött. Bár a filmben tárgyalt módszer kitalált, mégis teljesen életszerű a pszichológusok bevonásával készült hatékony de kegyetlen rendszer, mely hamarosan talán nemcsak fikció lesz...


A hét ember kálváriájának tere szinte csak az irodára és a mosdóra redukálódik, és a zárt szituációs forma nemcsak okos, feszes felépítést de kitűnő színészi játékot igényel, és ebben a film nem teljesít alul, a híres (Eduardo Noriega - Nyisd ki a szemed, Ördöggerinc) és kevésbé ismert spanyol színészek pontosan hozzák a karakterüket, bámulatosan hiteles párbeszédekkel.

A film egyetlen negatívumaként a - szinte csak jelzésszerűen tálalt de pont ezért felesleges - politikai szál (globalizáció-ellenes tüntetés) bevonása említhető, de ez eltörpül a film többi erényes mellett.

verdeleth