2010. április 5., hétfő

Zebra kutatóbázis (1968)


Zebra kutatóbázis - Ice Station Zebra

amerikai, 1968

rendezte: John Sturges

IMDb

A hollywoodi film mint kulturális termék visszatükrözi a kor értékrendjét. Elég, ha csak egy világháború alatti amerikai produkcióra gondolunk, amelyben az oroszok kedves pajtások. Egy évtizeddel később pedig a filmekben őrült, az emberek szabadságára törő kommunisták. Ez így volt, így van és így is lesz, nem is érdemes erre több karaktert pazarolni.

Azonban akármennyire is sztereotipek és gyakran butyuták ezek a filmek, mégis betekintést engednek a rég letűnt korok világképébe. A hidegháború elmúlt, viszont sok-sok film megmaradt mementóként abból a korból azok számára, akik nem élhették át mindezt. Az 1968-as Zebra kutatóbázis pedig egy figyelemre méltó gyöngyszem közülük.

Alistair MacLean története a már megszokott repertoárral dolgozik. Alapszituáció természetesen az orosz amerikai ellentétre épül, ami az atomkorszak, az űrverseny által jelentett értelmetlen hajszában csúcsosodik ki. A Zebra kutatóbázis ebből a szempontból semmi különöset nem mutat fel. A film az űrhajózás, az űrkutatás, a hadsereg és a technológia dicshimnusza, a néző hosszasan szemlélheti az amerikaiak erőfitogtatását. Ebbe ékelődik bele az egyszerű narratíva. A Föld felszínére csapódott egy műhold valahol a sarkkör környékén, amely felbecsülhetetlen hadászati jelentőségű képeket tartalmaz a szovjet atomrakéták helyzetéről. A tét óriási, már csak az a kérdés, hogy ki ér oda hamarabb? Eközben előkerülnek a szokásos karakterek: kémek; titkos ügynökök; bátor, amerikai katonák; kemény, fekete tiszt; megnyerő, sármos kapitány; mókás, kicsit őrült orosz tudós; finom modorú angol kém, stb… És mindez bezárva egy tengeralattjáró zárt gyomrában. A néző pedig csak annyit tud, hogy az egyikőjük az oroszoknak dolgozik, aki megpróbálja szabotálni az amerikai expedíció sikerét.

MacLean története önmagában is megállná a helyét, de emellett a film alapszituációja az egész hidegháborús korszak tömörített ábrázolása. Az teszi olyan különlegessé, hogy az egész hidegháborús helyzetre egy narratívát épít, sőt az angol kém még verbalizálja is a helyzetet: ha ők küldenek még egy embert, akkor mi is, és ez így mehet végtelenségig, mindig tudják, milyen kártyája van a másiknál, de ászainkkal csak akkor ütünk, ha muszáj! Ez kicsiben a hidegháborús patthelyzet.

Emellett pedig jó pár olyan rész van, amelyek önmagában is rendkívül szórakoztatóak. A nukleáris energia végtelenül egyszerű, didaktikus tálalásán jót lehet mosolyogni: az atom-tengeralattjárón egy egyszerű fémlemez felhajtása után meleg sárga fény árad ki, ami végtelenül biztonságos… akár egy mikró. De persze ott lebeg a néző felett a figyelmeztetés, hogy csak ebben a formában hasznos az atomenergia, és ha rossz kezekbe kerül, akkor halálos fegyverré válhat.


Egy másik gyöngyszem a jég alatti, még így bő 40 évvel később is rendkívül izgalmas manőverezés után hangzik el. A veszély elhárultát a kapitány annyival kommentálja, hogy az Istennek és a hajógyárnak köszönhetik, hogy elkerülték a katasztrófát. Azaz az amerikai siker a keresztény hagyományok és a technológia segítségének köszönhető. Kedvcsinálónak legyen ennyi elég, irány az északi sark, fedezze fel mindenki a Zebra kutatóbázist!


HaBzsol

1 megjegyzés:

  1. Szeretem a hidegháború témájú filmeket, legyen az komoly vagy komolytalan. Az utolsó part c. poszt-apokaliptikus-atomháborús-harmadik világháborús film 1959-ből ígéretesnek tűnik, mindenképp megnézem, de lehet hogy ezt is.

    VálaszTörlés