2010. január 29., péntek

Harry Brown (2009)


Akinek esetleg nem volt elég a Gran Torino idős, mogorva főhősének véres leszámolós karaktere, annak vigasztalást nyújthat egy másik (ezúttal angol) öreg: Harry Brown

A Clint Eastwood alakította Kowalski és a Harry (az idősen is fantasztikus Michael Caine) között sok hasonlóság van: mindketten magányos, idős emberek, múltjukban élnek, és addig nem bántanak senkit, amíg őket is békén hagyják. Ha mégsem, hát akkor bizony senki sem szeretne velük szembekerülni. Persze a Gran Torino nemcsak (vagy főleg nem) erről szól, hiszen ott szóbakerül az elfogadás, a barátság, a törődés. És persze jó sok poén is. (Pont ezért Eastwood nélkül nem is lenne ez olyan fantasztikus film. )


Harry Brown-ból azonban nem tartozik a vicceskedő nyugdíjasok közé. Ő egy unatkozó angol öregember, aki felesége halála után csak egy emberrel van kapcsolatban: öreg barátjával és állandó sakkpartnerével, Leonarddal. Nyugalmát csak a környékbeli drogfogyasztó/áruló, lézengő, fegyverekkel felszerelt fiatalok zavarják, akik állandó rettegésben tartják a környéket, az aluljárót (állandó törzshelyüket) senki sem meri megközelíteni. Mikor Brown barátját megölik az aluljáróban, az öreg véres bosszút esküszik.


Eddig a pillanatig a film egy megdöbbentően realista dráma, mely kimért tempóban meséli el az idős emberek magányát, ugyanakkor bemutatja a generációk közötti szakadékot, és a bűnöző, kegyetlen tinédzserek világát, aki nemcsak rettegésben tartják, de folyamatosan bántalmazzák a környék lakóit, nemegyszer gyilkolnak is. A rendőrség tehetetlen, az összetartó fiúk nem köpnek, bizonyíték meg nincs nagyon. És a rendőrök is félnek ezektől az emberektől. Brown ezért választja az önbíráskodást.
Tengerészgyalogos múltja miatt ért a fegyverekhez, de nincs neki. Elindul hát vásárolni magának: és innen egy nagyon véres, igazi leszámolós bosszúfilm kerekedik ki a történetből, ahol a főhőst még a szívroham sem tudja (csak egy pár óráig) leállítani. Persze nem marad ki a történetből egy ügybuzgó nyomozónő sem, aki sejti, mit is csinál Harry és megpróbálja megállítani. És egy végső, meglepő fordulat után már mindketten bajba kerülnek.


Ha az eddig leírtak alapján egy vicces, totyogós vénember szánalmas bosszújának képe jelent meg, akkor bizony nagyot tévedünk: a film ebben az értelemben is realista: Harry nem szuperhős, de nem is túl öreg: megmaradt erejéből kegyetlenül leszámol mindenkivel, és mindezt úgy teszi, hogy a kedves néző is csak asszisztál hozzá, és ha mi kapnánk meg azt a fegyvert, nem kétséges, hogy gondolatban mi is elsütnénk. Nem volt tehát hiábavaló a film első része, ahol Brown bácsival együtt kellőképpen megundorodtunk a leendő áldozatoktól, és együtt telik be az a bizonyos pohár.


Nem hiszem, hogy lelőttem volna sokat a filmből, mert ez nem egy thriller, és szinte végig lehet érezni, mi is fog történni. Ez a film egy igazi dráma (a véresebb fajtából), mely nemcsak korunk problémáiról szól (a szétesett drogfüggő ábrázolása a film egyik csúcspontja), de a régi értékek válságáról, az igazi emberi tulajdonságok eltűnéséről. És hogy egyre nehezebb (ha nem lehetetlen) emberként élni. És még ha a film vége abszolút pozitív hangulatú, mindannyian érezzük, hogy ez még csak utópia. Csak remélhetjük, hogy nem kell odáig eljutnunk, mint Harry Brown.

verdeleth

6 megjegyzés:

  1. Na most viszont jól felkeltetted az érdeklődésemet. Michael Caine szerintem is ragyogó színész, és ha még azt is leírtad volna, hogy ez egy kicsit, azért brit gengszterfilm is, akkor már nem is bírnék magammal.
    Meg még annyit, hogy a Gran torino tényleg tök jó film, de az, hogy fantasztikus talán egy kicsit erős jelző.

    VálaszTörlés
  2. Hát gengszterfilmnek nem mondanám Mert itt tényleg egy öreg bosszújáról van szó De stílusában tényleg hasonló
    Gran Torinoról azt mondtam, Eastwood miatt fantasztikus, nekem ugyanis az ő játéka volt az év legjobbja (meg persze Christoph Waltz)

    VálaszTörlés
  3. Egyébként, mint film az Elcserélt életek tényleg sokkal jobb

    VálaszTörlés
  4. A Gran Torino igazából 2008-as, szóval nem kell Eastwood bácsinak Christoph Waltz-zal versenyeznie. :) Egyébként kár, hogy ez volt az utolsó színészi szerepe.

    VálaszTörlés
  5. mondjuk én 2009-ben láttam Meg a 2009 listákon is ott van
    Remélme nem ez lesz az utolsó. Talán meggondolja magát.

    VálaszTörlés