A privát filmnapok másik ékköve a mexikói Rodrigo Plá Velencében győztes első filmje, A Zóna volt. A szociális érzékenység ennek a filmnek az esetében is szükséges, továbbá itt is egy tipikus dél-amerikai problémával van dolgunk. A gettóvilág és a gazdagok világa közti összeütközéssel. A zóna egy hatalmas kerítésekkel körülvett, kamerákkal biztosított lakónegyed a felső 10 ezer számára, a Mexikóváros látképét uraló nyomornegyedek közepén.
Az itt lakó elit különleges előjogokat kapott az államtól. Gyakorlatilag saját törvényeik vannak és még a rendőrök sem jöhetnek be engedély nélkül. Egy viharos éjszakán leszakad a kerítés egy darabja és 3 gettókölyök szökik be egy kis alamizsnáért. A rablás azonban lövöldözésbe fullad, ketten meghalnak, egyikük pedig bent ragad a Zónában. A lakók pedig hajtóvadászatot indítanak utána azzal a céllal, hogy megöljék. Nem derülhet ki, hogy mi történt, mert akkor elveszítenék előjogaikat. A burzsoázia "jól megérdemelt" nyugalmáért pedig bármire képes.
A film viszonylag lassú, megfontolt előrehaladással biztosít rálátást mindenkinek erre a különleges osztályharcra. Az izgalom végig a tetőfokon marad. A karakterek viszont csak egyre árnyaltabbak lesznek, míg végül senkit sem lehet valamelyik oldalra állítani. A cselekmény viszont egyre kegyetlenebb, hogy végül a happy end helyett a lesújtó döbbenet kapjon főszerepet. Ez a film sem foglal állást a kérdésben, csupán elgondolkoztat, hogy vajon mi mit tennénk az egyik vagy a másik fél helyében. Nem ítélkezik a rendező, de a véleménye azért érezhető, szerencsére csak a film kidolgozottságán keresztül.
Ez is egy tipikusan olyan film, ami után még órákig ez jár az ember fejében a szociálisan kőkeményre sikerült befejezésnek köszönhetően is. A velencei győzelme meg sokkal inkább érthetőbb, mint a Március locarni diadala. :)
http://www.imdb.com/title/tt1039652/
Az itt lakó elit különleges előjogokat kapott az államtól. Gyakorlatilag saját törvényeik vannak és még a rendőrök sem jöhetnek be engedély nélkül. Egy viharos éjszakán leszakad a kerítés egy darabja és 3 gettókölyök szökik be egy kis alamizsnáért. A rablás azonban lövöldözésbe fullad, ketten meghalnak, egyikük pedig bent ragad a Zónában. A lakók pedig hajtóvadászatot indítanak utána azzal a céllal, hogy megöljék. Nem derülhet ki, hogy mi történt, mert akkor elveszítenék előjogaikat. A burzsoázia "jól megérdemelt" nyugalmáért pedig bármire képes.
A film viszonylag lassú, megfontolt előrehaladással biztosít rálátást mindenkinek erre a különleges osztályharcra. Az izgalom végig a tetőfokon marad. A karakterek viszont csak egyre árnyaltabbak lesznek, míg végül senkit sem lehet valamelyik oldalra állítani. A cselekmény viszont egyre kegyetlenebb, hogy végül a happy end helyett a lesújtó döbbenet kapjon főszerepet. Ez a film sem foglal állást a kérdésben, csupán elgondolkoztat, hogy vajon mi mit tennénk az egyik vagy a másik fél helyében. Nem ítélkezik a rendező, de a véleménye azért érezhető, szerencsére csak a film kidolgozottságán keresztül.
Ez is egy tipikusan olyan film, ami után még órákig ez jár az ember fejében a szociálisan kőkeményre sikerült befejezésnek köszönhetően is. A velencei győzelme meg sokkal inkább érthetőbb, mint a Március locarni diadala. :)
http://www.imdb.com/title/tt1039652/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése