Elit osztag

A múlt héten - Rio sikeres olimpiai pályázatán felbuzdulva - dél-amerikai filmnapokat tartottam. Gondoltam belenézek kicsit a hétköznapjaikba. Eszembe jutott egy cím, ami pár éve nagy siker volt a fesztiválokon, gondoltam itt az idő, hogy elővegyem.

Az Elit osztag (Tropa de Elite) remek lehetőség bepillantani egy kicsit a rio-i mindennapok felszíne alá és fölé is. A film dióhéjban arról szól, hogy az elit osztag, - ami hivatalosan a rendőrséghez tartozik, de valójában valahol afölött áll - egyik kapitánya kiszállna, de ehhez találnia kell maga helyett valakit. Tartott is egy castingot, és a győztes páros történetét meséli el nekünk. Azt, hogy először a rendőrséghez kerültek, majd onnan -miután túl becsületesek és tettre készek voltak-, átvette őket az elit osztag (ők a legkeményebbek, akkor hívják őket, ha már túl nagy a baj és a rendőrség sem tudja megfékezni a nyomornegyedek bűnözőit). A film döbbenetes realizmussal és részletességgel tárja fel a brazil rendőrséget rothadásig átható korrupció és a favellákat irányító drogbárók közti kapcsolatot. Nem bíráskodik a rendszer felett és nem is jajgat, hogy ez így mennyire rossz, egyszerűen csak bemutatja működés közben, a néző meg döbbenten ül, amikor megérti, hogy a korrupció és a

piszkos kis alkuk annyira a részévé váltak, hogy már csak ez tartja össze. No meg az elit osztag, amelynek a tagjai látszólag kegyetlenebbek és kiüresedettebbek, mint ellenségeik. Más-más társadalmi hátterű emberek csoportja, akiket csak a becsületességük tart össze.

Nem lehet rá egy rossz szavam sem, a dokumentarista stílus beszippant, a jól felépített narratíva élvezetessé teszi a filmet, és még humora is van (a legdurvább dolgokat már kínjában nevetve ábrázolja). Mindemellett nem ismer kompromisszumokat, és az Isten városa brutalitása is fellelhető benne. A záró kép meg csak úgy a nyomatékosítás kedvéért szó szerint a képedbe robban.