2011. január 12., szerda

Winter's bone - Nem nőnek való vidék

Debra Granik Sundance győztes filmje, Amerika olyan arcát mutatja meg nekünk, ami nem hogy a prospektusokból, de még a filmekből is ki szokott maradni. Pedig ilyen is van, talán „keleteurópaibb” a keleteurópainál, de létezik, és nem virul. Ezt most mi is megláthatjuk, betekinthetünk a kulisszák mögé, mint szerencsés idegenek. Nyersen, könyörtelenül, húsbavágóan, az év egyik legjobb filmjébe csomagolva.

Ree Dollynak nincs könnyű dolga az életben. 17 éves fiatal nőként hirtelen családfővé válik, börtöntöltelék apja helyett neki kell gondoskodnia megkattant anyjáról és két kistestvéréről is. Ebben segítségére van, hogy ő egy igazi Dolly, aki a jéghátán is megél. Na meg, hogy Amerikának egy olyan szegletében nőtt fel, ahol a gazdag ember is csak egy csóró, csak neki még van mit ennie, ahol az emberek még figyelnek egymásra, meg ahol a család és a vér köteléke legalább annyit jelent, mint egy olasz-amerikai maffiacsaládban. Apja most szökésben van és ezzel a házuknak nevezett viskót is eljátszotta a családja feje fölül. Már csak egy dolog segíthet rajtuk, ha kiderül, hogy azért nem jelent meg a bíróságon, mert meghalt. Így hát Reenek muszáj felkerekednie, bízni a legjobbakban, és megtalálnia őt élve vagy halva, de inkább halva.


A Winter’s bone összes karaktere látszólag autentikus, rosszarcú és a végtelenségig egyszerű ember, de a film arra is jó bizonyíték, hogy nem érdemes elsőre ítélni. Ennyire összetett és érdekes jellemeket már régen lehetett látni mozivásznon. Elsőre úgy tűnhet, mintha Debra Granik szereplői csak ijedten csetlenének, botlanának istenháta mögötti közegükben, csak sodródnak az árral, és remélik, hogy minden jól alakul. De a helyzet nem ilyen egyszerű. Valójában minden karakter sokkal több helyismerettel rendelkezik, mint gondolnánk, ezzel is ügyesen árnyalva a narratívát.

A Winter’s bone-t nem a csavaros történet teszi jó filmmé, hanem az a realizmus, autentikus látásmód, ami mindenféle manírtól, dramaturgiai vagy stiláris túlkapástól mentes. A történetvezetés végig finom, visszafogott, de a cselekmény mégis megfelelő tempóban halad, végig élvezhetővé téve a filmet. Bemutat egy közeget, embereket, életeket, úgy ahogyan azok valójában kinéznek, semmit nem színez, és nem tesz hozzá. Mivel egy számunkra eddig ismeretlen világba enged bepillantást, így dokumentarista valójában is végig lebilincselő tud maradni.


Ree egy patriarchális világban nyeri el a helyi férfiak tiszteletét, ami egy minimális segítségnyújtásban mutatkozik meg női közvetítők útján. Ugyan ez egy férfiak uralta világ, de az ellenőrzés a háttérből zajlik, valójában csak a nők látszanak, ők a hétköznapok szereplői, akik ténylegesen irányítják az életet és mindeközben ugyan olyan kemény bőrt növesztettek, mint férjeik.Jól érzékelteti ezt a film közepén lévő marhavásáros jelenet, ahol Ree mintha csak egy álomba csöppent volna, hiába üldözi az embert, aki segíthetne, hangja elvész a zajban, ő maga pedig csak mindig távolabb kerül tőle. Kutatása, - amíg csak egy nő - addig hiábavaló, a férfiak világában mindenhol zárt ajtókra talál. Egyedül nem megy, férfi segítségre van szüksége Minden frusztrációja és tehetetlensége a felszínre tör, de csak a film egészéhez illő árnyalt módon. A film realizmusához nélkülözhetetlen az amatőr színészek szerepeltetése, olyan embereké, akik valószínűleg zsigerileg mindent tudnak erről a világról. A főbb szerepekben ugyan profi színészeket láthatunk, de mind a Ree-t alakító Jennifer Lawrence, mind a már többek között a Deadwoodból is ismerős John Hawkes játéka annyira letisztult és visszafogott, hogy tökéletesen simulnak bele a rendező és szereplőtársaik által megteremtett életszagú világba.

A film az első képkockától az utolsóig bizonyítja egy elrettentő és taszító világ létjogosultságát, ahol még a Sherrifet is megrendszabályozó élet által írt törvények közepette is tanúi lehetünk olyan emberi pillanatoknak, amik egy ehhez hasonló történetet is képesek happy enddé alakítani. A Sundance díj nem véletlen, tényleg az év legjobb amerikai független filmjével van dolgunk. Megalkuvásoktól mentes, erős alakításokkal és őszinte arcokkal színesített, húsbavágó alkotás a vidéki Amerika legsötétebb bugyrából.

IMDB: http://www.imdb.com/title/tt1399683/

Trailer: http://www.youtube.com/watch?v=bE_X2pDRXyY

Bajcsináló

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése