TOP 15 - Az évtized legjobb filmjei (frissítve)

A pécsi mozifalók tagjainak toplistája az évtized filmjeiről


faedgar kedvencei:

1. (500) Days of Summer
2. A nyomozó
3. C.R.A.Z.Y
4. Eternal Sunshine of the Spotless Mind (Egy makulátlan elme örök ragyogása)
5. Grindhouse
6. In Bruges
7. Inglourious Basterds (Becstelen Brigantyk)
8. Kill Bill 1-2
9. Le fabuleux destin d'Amélie Poulain (Amelié csodálatos élete)
10. Lilja 4-ever
11. Love Actually (Igazából szerelem)
12. Match Point
13. Oldboy
14. Szép napok
15. Taxidermia
+ The Lord of the Rings (A Gyűrűk Ura)


Pebbles kedvencei:

1. Good bye Lenin (2003)
2. Para (2008)
3. Knowing (Képlet - 2009)
4. A tökéletes trükk (2006)
5. Gettó milliomos (2008)
6. Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)
7. Elcserélt életek (2008)
8. Antikrisztus (2009)
9. Moszkva tér (2001)
10. Mary and Max (2009)
11. Persepolis (2007)
12. Revolutionary Road ( A szabadság útjai - 2008)
13. 4 hónap, 3 hét, 2 nap (2007)
14. Amelie csodálatos élete (2001)
15. Megérzés (2007)



ugyambugyam kedvencei (sorrend nem számít):

1. Taxidermia
2. Dealer
3. Chihiro szellemországban
4. Isten városa
5. Wall-E
6. Rejtély
7. Amelie csodálatos élete
8. 500 Days of Summer
9. 4hónap, 3hét, 2nap
10. A gépész
11. A boldogságtól ordítani
12. Fallal szemben
13. A szex és Lucia
14. Sötétkékmajdnemfekete
15. Őfelsége pincére voltam
(16. Dogville
17. Avatar)- bocsi, nem tudtam melyik kettőt hagyjam ki, szóval ezek szabadon behelyettesíthetők bármelyik film helyére :D



Habzsol kedvencei (sorrend nélkül):

Isten városa
Avatar
Amélie csodálatos élete
Szigorúan piszkos ügyek
Libanoni keringő
Broken Flowers
Haláli hullák hajnala
A mások élete
Egy makulátlan elme örök ragyogása
Elveszett jelentés
Dalok a konyhából
Zongoratanárnő
Sin City
Achilles and the Tortoise
Battle Royale



Bajcsináló kedvencei (szintén nem számít a sorrend):

1. Das Leben der Anderen
2. No country for old man
3. In Brugges
4. Breakfast at Pluto
5. The Fountain
6. There will be blood
7. Szkafander és pillangó
8. Amelié csodálatos élete
9. Barbárok a kapuknál
10. Moulin Rouge
11. Pan's labyrinth
12. Children of men
13. A próféta
14. Slummdog millionaire
15. A szavak titkos élete


verdeleth kedvencei (sorrend itt sem mérvadó, csak kicsit)
1. A sziget (Seom - 2000)
2. Dogville (2003)
3. Oldboy (2003)
4. Rekviem egy álomért (2000)
5. Visszatérés (Vozvrashchenie - 2003)
6. Elveszett jelentés (2003)
7. A mások élete (2006)
8. Harcosok szövetsége (Taegukgi - 2004)
9. A halál jele (Salinui chueok - 2003)
10. Departures (Okuribito - 2008)
11. 4 hónap, 3 hét, 2 nap (2007)
12. Lüktetés (Kairo - 2001)
13. Happiness (Hangbok - 2007)
14. Hypnotized (Eolguleobtneun minyeo - 2004)
15. Memento (2000)

Poligamy (2009)

Orosz Dénes nagyjátékfilmes bemutatkozása 2009 legjobban várt magyar vígjátéka volt. Ennek alapja elsősorban az író-rendező Melletted című, méltán dicsért rövidfilmje, ami előtanulmánynak is tekinthető a Poligamy-hoz, illetve az a reklámfogás, hogy a film plakátján szerepel: a Valami Amerika alkotóitól. Szerencsére ez utóbbi csak annyiban igaz, hogy Herendi Gábor producerként működött közre és Tompos Kátya játssza a női főszerepet.

A film egy harminc év körüli párról szól, akik már évek óta együtt vannak, most költöztek új lakásba és kapcsolatukban már megjelentek az ennyi együtt eltöltött idő utáni szokásos problémák. Lilla (Tompos Kátya) már gyereket szeretne, András (Csányi Sándor) viszont még nem készült föl rá. Ahogyan ez lenni szokott, a nő akarata érvénysül, a férfi pedig megijed. András, aki nem túl sikeres forgatókönyvíró, egyik délután hazaérve a közös lakásukba, egy idegen nőt talál otthon, aki Lillának adja ki magát. Kétségbeesetten rohan rendező barátjához, Kornélhoz, aki a fénykép alapján megerősíti, hogy az a nő bizony Lilla. Itt kezdődik a bonyodalom. És akárcsak András, a néző sem érti a helyzetet. A Lillák pedig elkezdenek folyamatosan változni, amit csak a szerencsétlen főhős (és mi, a nézők) talál furcsának, a környezete semmilyen változást nem vesz észre. András hamar rájön a szabályra, és amíg az nem változik, addig élvezi a helyzetet, hogy minden este más nővel fekhet le, de ő sem bírja ezt a végtelenségig, és lassú összeomlásba kezd. Talán megindult benne valamiféle változás? Hogy ez fejlődés-e, az kiderül a film végén.

A nagy elvárásaim miatt az első megtekintés után kissé csalódott voltam, és másodszor sem jöttem ki jobb érzésekkel a moziból. A történet egy idő után leül kicsit, és a Lillákkal sem lehet maradéktalanul elégedett a néző, mert több közülük nem eléggé kidolgozott és még unalmas is. Természetesen ez nem igaz mindegyikre, mert Lilla "2"-vel (a képen balra), vagy a Tenki Réka által megformált Lilla "6"-tal szemben nem lehet kifogásunk.

A film „így jöttem” jellegét nem csak a főhős foglalkozása, hanem más filmes utalások is erősítik. Az egyik legviccesebb jelenet is ehhez kapcsolódik, amiben szerepet kap a Liliomfi egy jelenete is. A dialógusok általában jók, és vannak kifejezetten szellemesre sikerültek is, ebből a szempontból nem érheti kritika a filmet. Legalább ekkora erőssége a képi világ, nagyon szép fényekkel és kompozíciókkal dolgoznak végig, Budapest tényleg olyan néha, mintha New York vagy London lenne, a legjobb romantikus vígjátékok városai. A film zenéje is üde színfoltja a mai magyar vígjátékoknak, bár a hangsávot néha kicsit üresnek éreztem, de mégsem az a sablonosság, amit megszoktunk.
A negatívumok ellenére is úgy gondolom, hogy ez egy jó magyar romantikus vígjáték, ami külföldi társai között is megállja a helyét, még ha nem is az élmezőnyben. Aki szereti ezt a műfajt, vagy a magyar filmeket, az bátran nézze meg.

Away we go (Továbbállók)

Rögtön azzal kezdeném, hogy rétegfilmről van szó. Még hozzá azt a réteget célozza meg, akiknek van szíve. (Szóval kőszívű TTK-sok kizárva. :) ) A viccet félretéve egy rendkívül érzékeny, visszafogott, inteligens szerelmes filmről van szó, ami egy olyan korosztálynak és egy olyan korosztályról szól, akikről ebben a témában már jó ideje megfeledkeztek.

Nem is olyan régen, (legalábbis Amerikában, mert Magyarországon még nem mutatták be) már kaptunk egy ötletes és az átlagot messze felülmúló, kedves szerelmes filmet a Summer 500 napja személyében. De az is inkább egy fiatalabb korcsoporthoz szólt, ráadásul a központi probléma is inkább az igaz szerelem és a nagy ő megtalálása körül forgott. Itt már nem ez a gond.

A Továbbállók furcsa, kedves az amerikai átlagpolgártól távol, Junohoz annál közelebb álló főszereplő párocskája, már megtalálta a nagy őt. Szerelmük erős és bizonytalan. Harmincas éveik elején járnak, Verona hasán már látszik egy új kor hajnala és az ezzel szorosan együttjáró felelősségé is. Család lesznek, de hol és meddig? Verona (Maya Rudolph) szülei már régen meghaltak, Burt (John Krasinski) felmenői pedig éppen beteljesítik régi vágyukat, és elköltöznek Belgiumba, így tulajdonképpen nekik sem marad rá okuk, hogy itt verjenek gyökeret, ahol eddig éltek. A baba érkezéséig még van egy kis idő, ezért felkerekednek, hogy meglátogassanak néhány távoli családtagot és barátot és, hogy közben találjanak egy helyet az eljövendő Farlander családnak. Bejárják keresztül-kasul az államokat, hogy rádöbbenjenek, hogy az igaz szerelem és a boldog család képzete már csak egy illúzió. Senki sem szerelmes, de ha mégis az, akkor meg van valami olyan nyomasztó, személyes tragédia a háttérben, ami miatt nem képesek a boldogságra. Ennek ellenére hőseink az út során felismerik szerelmük erejét és megfogadják, hogy nekik sikerülni fog, ők nagybetűs család lesznek Az út végén pedig, amikor a gyökereikhez visszatérnek, még az otthont is megtalálják...

Senki ne ijedjen meg, ezzel nem lőttem le a poént, mert az első perctől kezdve tudja, érzi mindenki, hogy itt happy end lesz. Sam Mendes életművére jellemző, hogy szereti megmondani, hogy Amerika mennyire sekélyes és, hogy az amerikai élet mennyire semmitmondó és álságos. Legutóbbi filmjében (A szabadság útjai) is az idillikus, kertvárosi házaséletet vette gorcső alá, bizonyítandó annak menthetetlen elveszettségét. Most azonban hirtelen egy utolsó, vékony szalmaszálat dob a közönség felé. Tesz még egy kísérletet, hogy reméljen, hogy mindannyian remélhessünk, hogy az igaz szerelem, talán mégis létezik.

Ez a road movieba oltott szerelemesfilm, olyan visszafogottan és mégis elementáris erővel mesél erről, hogy nincs az az ember, aki ne hinne nekik. Csak végig kell nézni a főszereplő páron és egyből látszik, hogy az isten is egymásnak teremtette őket. Kicsit furcsák, gyerekesek, szókimondóak, de végig szimpatikusak és hihetők. Ugyanez elmondható a történetről is. Nincs benne semmi eltúlozva, viszont annál vicesebb. A régen látott rokonok szerepeiben, pedig igazi nagynevek cameóznak, tovább színesítve a filmet. Ez a film ajánlott hideg téli és fülledt nyári estékre is, párosban vagy egyedül az mindegy. Legalábbis a film elején... :)

IMDB: http://www.imdb.com/title/tt1176740/

Castaway on the Moon (Kimssi pyoryugi - 2009)

2009-ben sem lehet panasza azoknak, akik oda vannak a koreai vígjátékokért. A Speedy Scandal (és még sok más komédia) tartalmazott mindent, amiért ezeket a filmeket szeretjük: romantika, komikus jellemek, egy kis szomorúság és persze sok nevetés. Aki ezek mellé még egy komolyabb tartalommal rendelkező filmet szeretne, annak az év meglepetése lehet a Castaway on the Moon.

Kim (a magyar Kovács koreai megfelelője) élete romokban hever: adósságban úszik, és barátnője is elhagyta. Az öltönyös nyakkendős kisember más utat nem látva a Han folyóba veti magát. De reggelre sem jön a megváltás: a folyó közepén lévő (és valóban létező) lakatlan szigetre vetődik. Úszni nem tud, és az arra sétahajó utasai sem veszik komolyan segélykiáltását. Szép lassan hozzászokik a nomád robinsoni életmódhoz, és rádöbben, hogy a hajótörött remete életmód jobb kiút a nagyvárosi életből, mint első terve volt.

A történet másik szereplője egy fiatal lány, aki már 3 éve nem mozdult ki szobájából (ez a Hikikomori-szindróma, mely főleg fiatalokra jellemző a fejlett társadalmakban). Senkivel nem beszél, SMS-ben tartja kapcsolatot a családjával, és a Holdról készít fényképeket. Ezen a szokásán is csak évente kétszer változtat: mikor légiriadó-gyakorlat van a városban (köszönhetően az Észak-Koreától való jogos félelemnek) a lány a kihalt, üres várost nézi. Távcsöves fényképezőjével ekkor látja meg a sziget vademberét. Életét folyamatosan figyeli, és úgy érzi, a különös férfi az egyetlen, aki megértené az ő önkéntes magányát, és elhatározza jelet küld magáról…

A romantikus vígjáték szinte tökéletes meghatározás a filmre: jókat derülhetünk Kim túlélésért folytatott harcában (ami azért kevésbé drámai, és hiteles, mint mondjuk a Számkivetettben, hiszen mégiscsak egy nagyváros kellős közepén él), de a folyóból kikerülő szemét kreatív felhasználása akár egy Discovery műsorra is elég lenne. A másik szereplő, a hihetetlenül aranyos monológokat előadó lány furcsa képzelgései (hogy a férfi biztos az űrből jött), gyermeki viselkedése is sok nevetésre ad majd okot. És persze nem is lenne koreai film, ha a film közepétől a történet nem váltana át nagyon drámaiba, hogy a végén majd könnyek között nevessünk. De a két remete életének bemutatása nemcsak ilyen egyszerű célokat szolgál.

Kezdve ott, hogy egy nagyon ötletes és kerek szimbólummal dolgozik (a Hold és a sziget lakatlansága, melyet a film címe kapcsol össze), illetve hogy a két életen keresztül, önkéntes elzárkózásuk a világtól tökéletesen megvilágítja a modern nagyvárosi ember üres életét, ahol szinte senkinek nem tűnik fel, ha nem vagyunk ott. De még talán az sem, ha ott vagyunk. Ezenkívül a film szinte dokumentarista módon mutatja be a szobájában élő, senkivel nem kommunikáló és az interneten mások fényképeiből magának virtuális személyisége(ke)t létrehozó fiatal életét. Így a film nemcsak egy megszokott romantikus, sírós-nevetős komédia, hanem egy reakció és segélykiáltás napjainkban eltűnni látszó normális emberi életért.

verdeleth

Il Divo - A megfoghatatlan

Paul Sorrentino filmje azonban nem az. Rögtön az elején leszögezném, hogy ez egy olyan film, amit érdemes megnézni, csak azt úgy tegye mindenki, hogy nem támaszt elvárásokat e filmmel kapcsolatban, mert könnyen csalódás lehet a vége. No nem azért, mert annyira rossz és nézhetetlen volna, hanem, mert nem tudja eldönteni a film maga sem, hogy miről is szóljon.

Személy szerint, én azt gondoltam, hogy itt az idő egy jó kis maffia filmhez, és csalódtam. Pedig a felütés rendkívül erőteljes. Kivégzések egész sorát láthatjuk meglehetősen fiatalos tempóban és zenei aláfestéssel. És ezzel el is érkeztünk a film általam vélt legnagyobb hibájához, még pedig, hogy a stílusa túlságosan kevert lett. Mintha Paul Sorrentino nem tudta volna eldönteni, hogy akkor most csináljon e egy klasszikus Keresztapa szerű gengszterfilmet vagy vegye fiatalosra a stílust, a vége meg az lett, hogy még Tarrantinot is belecsempészte. Végülis miért ne, hisz olasz?!

Mint mondtam, a kezdő jelenettel semmi gond, - nem lenne - ha utána az egész film így menne tovább. Csak aztán hirtelen belassít - szó szerint - Tarantinos címkézéssel bemutat mindenkit, hogy aztán a végére annyi szereplőnk legyen, hogy még egy olasz történész sem tudja, hogy mi van itt, nem hogy szerencsétlen magyar mozirajongó. Na ez meg a film másik nagy hibája, hogy nem a történet mesélést tűzte ki célul, hanem a személyi befolyás bemutatását, így a film annyira lelassul a második felére, hogy már-már unalmas lesz.

De vannak jó dolgok is ebben a filmben, az egyik például, hogy megszületett. A főhős Giulio Andreotti egykori (7-szeres!, ez még olasz válogatottságnak is sok) olasz miniszterelnök és maffiózó pályáját mutatja be. Illetve nem is azt, hanem csak egy kis szeletét a végéről, amin keresztül belelláthatunk, hogy milyen ember is volt ő, és, hogy a hatalma min alapult. Az őt megformáló Toni Servillo játéka egyébként lenyűgöző. Karaktere egyszerre férne be akár a Keresztapa első két részébe és Chaplin Diktátorába is. Érezni valami őrületet, valami fékezhetetlen eszelősséget a tekintetében, de mindeközben megmarad egy szánalmas, púpos öregúrnak, akit nem lehet komolyan venni. Szóval pont annyira árnyalt, rokonszenves és tenyérbemászó, amennyire kell. Ezenkívül rendkívül pozitív még az operatőri munka. A kameramozgások és pásztázások egész sora okoz libabőrt, erősítve a gengszterfilm jelleget. Na meg ott vannak, azok a "nagy mondatok" is, amik tényleg csak a műfaj legnagyobb alkotásaiban hangozhatnak el. (Aggódom emiatt az öngyilkossági hullám miatt! - No igen, vannak, akik nem bírnák a börtönt. By: Andreotti) Abban mindenképpen jobb a film a többi gengszterfilmnél, hogy ennél autentikusabb már nem is lehetne. Biztos, hogy itt a legnagyobb az egy percre jutó, öreg, dagadt, olasz maffiózok (politikus) száma.

Szóval a cselekmény lassúságán és komoly történelmi előképzettséget igénylő mivoltán, kívűl, azért van itt egy egész csomó pozitív, dolog, ami miatt ez a film, mint "filmélmény" megmarad. De az is tény, hogy nem olyan epikus, nagyratörő és minden pillanatában tökéletes, mint a Keresztapa. Ez utóbbi sosem túl sok és sosem túl kevés. Az Il Divo viszont így túl kevés, azért egy kis történet sem ártott volna.

IMDB: http://www.imdb.com/title/tt1023490/

TOP 15 - Az évtized legjobb filmjei

A pécsi mozifalók tagjainak toplistája az évtized filmjeiről


Pebbles kedvencei:

1. Good bye Lenin (2003)

2. Para (2008)

3. Knowing (Képlet - 2009)

4. A tökéletes trükk (2006)

5. Gettó milliomos (2008)

6. Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)

7. Elcserélt életek (2008)

8. Antikrisztus (2009)

9. Moszkva tér (2001)

10. Mary and Max (2009)

11. Persepolis (2007)

12. Revolutionary Road ( A szabadság útjai - 2008)

13. 4 hónap, 3 hét, 2 nap (2007)

14. Amelie csodálatos élete (2001)

15. Megérzés (2007)

ugyambugyam kedvencei (sorrend nem számít):

1. Taxidermia
2. Dealer
3. Chihiro szellemországban
4. Isten városa
5. Wall-E
6. Rejtély
7. Amelie csodálatos élete
8. 500 Days of Summer
9. 4hónap, 3hét, 2nap
10. A gépész
11. A boldogságtól ordítani
12. Fallal szemben
13. A szex és Lucia
14. Sötétkékmajdnemfekete
15. Őfelsége pincére voltam
(16. Dogville
17. Avatar)- bocsi, nem tudtam melyik kettőt hagyjam ki, szóval ezek szabadon behelyettesíthetők bármelyik film helyére :D

Speedy Scandal (aka. Scandal Makers - 2008)

A most következő film minden idők legsikeresebb koreai vígjátéka (8 millióan látták), így talán megérdemel egy kis figyelmet.
Egy 30-as éveit taposó megrögzött agglegény (Cha Tae-hyun, A pimasz barátnőm férfisztárja a szokásos balek szerepében) rádiós műsorvezetőként dolgozik. Fedhetetlen hírnevére mindig vigyáz, kerüli a botrányokat. Műsorában rendszeresen követi egy fiatal leányanya történetét, aki apját akarja felkeresni. Azt tanácsolja, menjen el hozzá, és nem is sejti, hogy a lány és kisfia hozzá tartanak. A hirtelen jött nagyapa-státusz nemcsak addigi nyugodt életét borítja fel, de veszélybe kerül féltve őrzött hírneve is.


Ebből az alaphelyzetből aztán rengeteg vicces konfliktus kerekedik, és egyik szereplőnek sem kell a szomszédba menni egy kis hülyeségért. Persze nem is lenne igazi koreai film, ha a közepétől nem csapna át egy kis drámába, ahol aztán kiderül, hogy a férfi nem is olyan szőrösszívű és ellenséges, mint ahogyan az elsőre látszott. Lesz itt még persze szerelem is, a lány énekesi álmának megvalósítása, sok félreértés meg hát happy end is.


Nem hinném, hogy bárki meglepődne a film bármely részén is. És nekem talán itt kezdődnek a bajaim a filmmel. Nem baj, ha kiszámítható, ha színvonalas és szórakoztató. És ez a film is ilyen. Csak néha teljesen elveszik a helyi íz, és a színészeken kívül párszor semmi sem utal arra, hogy nem egy amerikai vígjátékot nézek. Mentségére legyen mondva, hogy ez még mindig színvonalasabb komédia, mint a tengerentúli társainak nagy része (szerintem ez nem elfogultság részemről).

Mindenesetre egy tényleg jól összerakott, pörgős, kellően humoros és néhol drámai a Speedy Scandal, de senki ne várjon hatalmas meglepetést vagy újítást. Egy egyszerű de szórakoztató családi film.

verdeleth