A média butít. Ez a közhelyes kijelentést már sokszor hallottuk. Hogy igazságtartalmával foglalkoznánk, megállapítható, hogy a TV-ből áradó műsorok nagy részét viszolygással fogadjuk, nézettségük miatt mégis a képernyőn maradnak. Ezt a paradox helyzetet tárgyalja ez a német film.
Rainer TV-producer, aki hatalmas vagyonát abból szerzi, hogy tömegében gyártja a színvonaltalan valóság és talkshowkat, leleplező riportnak álcázott hazugságokat. A kokózó aranyifjú élete azonban megváltozik egy baleset következtében. Élet és halál között lebegve rádöbben, hogy műsorai egy növényi szintre lebutított közönséget hozott létre. Ezenfelül megismerkedik egy lánnyal (Pegah), akinek a nagyapját pont egy ilyen hazug riport kergette az öngyilkosságba. Rainer megtér, és társadalmilag hasznos, értékes műsorokat kezd gyártani, de az első adás után nincs meg a kellő nézettség, ezért leveszik a programról. Rainer a lánnyal és egy kis csapattal akcióba lendül, hogy megváltoztassák a nézettségi adatokat, ezáltal ellehetetlenítve a szennyműsorokat, és népszerűvé teszik a művészfilmeket, az igazi dokumentumfilmeket, ismeretterjesztő sorozatokat.
A film alapötlete nagyon jó, és a laikus nézők számára teljesen valósnak tűnhet: a nézettségi adatok úgy születnek, hogy pár ezer háztartás tv-nézési szokásaiból vonnak le a milliós lakosságra következtetéseket. Főhősünk arra gyanakszik, a csatornák, hirdetők manipulálják az adatokat, de egy rövid kísérlettel ennek az ellenkezője bizonyosodik be. Hogy ez valóban így van e, számomra kérdéses, de higgyük el.
Ez után a csapat alaptézise az lesz, hogy ha a nézők nem szemetet kapnának, hanem értelmes műsorokat, akkor az lenne a népszerű. Ezért ha a nézettségi adatokban az értékes műsorok vezetnek, a csatornák olyanokat fognak vetíteni. Ez a következtetés logikailag ugyan helytálló, de a film itt ellentmond önmagának. Az elején még arról volt szó, hogy a lebutított embereket már olyan sok színvonaltalan műsort néznek, hogy már csak ezt akarják. Akkor ez megváltozna, ha jó filmeket, műsorokat látnának? Kérdéses. A film utópikus része inkább ez, ahol a német lakosság Fassbinder-filmekért, dokumentumfilmek tömegéért rajong, vagy kidobja a tévéjét, és együtt olvas a többi emberrel a parkokban. Ez az idilli kép szintén nem logikus, legalábbis nem következik az előbbiekből.
12-02-02%5D.JPG)
Lehet, hogy kötekedésnek tűnik ez, hiszen ez mégiscsak egy játékfilm, és a média hatásáról, a nézettségről és hasonló dolgokról egész könyvek születnek, és talán senki sem lát bele az egész rendszer mechanizmusába. A film erről egy leegyszerűsített és egyoldalú képet ad, és bár a túlzó optimizmus zavaró lehet, mégis egy élvezhető, sok érdekes kérdést feszegető film ez az Edukators rendezőjétől, még ha annak a filmek nem is éri el a színvonalát.
verdeleth
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése