Egy komoly ember (A serious man)

Eddig úgy gondoltam, hogy a Cohen fivérek nem tudnak rossz filmet csinálni. A szikárság, a társadalmi kórkép tévedhetetlensége és a fanyar humor, ami emlékezetessé teszi alkotásaikat, eddig biztos receptnek bizonyult. Most sem készítettek rossz filmet, csak éppen kicsit elfordultak az amerikai társadalomtól, illetve nem is teljesen arról van szó, hogy elfordultak tőle, hanem inkább szűkítettek a perspektíván és egy kisebb rétegével foglalkoznak. Emiatt a film a többiek számára nehezen fogyasztható, de jó film lett. Ez a szűkebb társadalmi réteg pedig az amerikai zsidóság, bár a zsidók tekintetében talán nem is szükséges nemzetiséget megjelölni, ők úgy mond kicsit mindenhol ugyanolyanok. És hát nincsenek kevesen, szóval az is biztos, hogy ez a film is talál magának célközönséget széles e világon, de úgy tűnik, hogy ezek nem, a nem zsidó Cohen rajongók köréből kerülnek majd ki.

A másik ok, - bár ezzel összefügg – ami csökkenti az élvezetet, hogy nincs igazán pörgős vagy legalább eseménydús története a filmnek. A főhős egy bizonyos Larry Gopnik, aki fizika professzor az egyetemen, ahol nap, mint nap, már rutinból leadja az órákat egy csapat diák számára, akik valószínűleg nem sokat értenek az ő érdekfeszítő előadásaiból. Ezek után haza megy, ahol a marakodó gyerekek, és az állandóan elégedetlen felesége várja, plusz Arthur nagybácsi, aki egész nap csak a mirigyeit szívja le, ezzel elfoglalva egy életre a fürdőszobát. Egy nem túl szép napon azonban az asszony közli vele, hogy szeretne elválni, rendes, zsidó vallási szertartással, hogy egybekelhessen Sy Ablemannal a család régi jó barátjával. (Kinek felesége még ki sem hűlt.) De nem csak magánéleti válsággal küzd, a baj mindenhonnan árad. Például a suliból, ahol egy dél-koreai család zsarolja őt, hogy a fiacskájukat átengedje fizikából. És ha ez nem lenne elég, akkor még ott van neki az egyik szomszéd is – aki német! – és apránként elfoglalja a kertjét. A másik szomszéd viszont kellemes perceket és fantáziálgatásokat okoz. Gyakorlatilag ő az egyetlen üde színfolt az életében. Ja és a fiának meg bar mitzvah-ja lesz a jövő héten, ami állítólag nem két fillér…

Na és ezzel el is jutottunk a film számomra legnagyobb problémájához. Nekem, mint semmilyen vallású embernek – a lényeg most az, hogy nem vagyok zsidó – az égvilágon semmit nem mond a bar mitzvah. Nem tudom, hogy ez hogyan zajlik és, hogy mit is jelent pontosan egy zsidó férfi életében. Ugyan így nem vagyok tisztában azzal a tucatnyi másik zsidó vallási szertartással és kifejezéssel sem, amik a film lényegét adják. Valószínűleg nagyon jól ábrázolja egy zsidó közösség életét és lelkületét ez a film. Azok a problémák, amik Larryt a leginkább aggasztják ugyan a világon mindenhol hasonlóak, csak itt olyan zsidó köntöst kapnak, ami egy más vallású néző számára elrejti a lényeget. A filmben elhangzik egy rakás történet és erkölcsi mese, ami a zsidók számára biztosan nagy jelentőséggel bír, és ők azt mondják erre, hogy ez a film aztán mindent tökéletesen bemutat. Egy zsidó férfit, egy zsidó családot, egy egész közösséget. Tessék ők így élnek, ármánykodnak, szeretnek, halnak. Mi is szeretjük ezeket a témákat a saját miliőnkben, ott valószínűleg értjük is őket, viszont itt nem jön át. Persze az is lehet, hogy csak én vagyok túl zárkózott és nem vettem észre a mondanivalót. Nem tudom, lehet.

Mindenesetre azt mondom, hogy ez egy jó film azoknak, akik érdeklődnek más kultúrák iránt, vagy mondjuk a szociológiáért rajonganak. Főleg úgy, hogy ha nem baj számukra, hogy itt nem a sztori a lényeg, hanem az emberi játszmák. Azok meg, akik ismerik a zsidó kultúrát, egyenesen érteni is fogják. A zsidóknak meg biztos tetszik, mert ez egy jó Cohen film lett. Egészen pontosan egy jó, cohenes, zsidó film.

IMDB:http://www.imdb.com/title/tt1019452/

Trailer:http://www.youtube.com/watch?v=9FYtprwg1As

Bajcsináló