2010. február 19., péntek

Daybreakers


Amikor a film elején az alkotók neveit láthatjuk, kétszer is felbukkan a The Spierig Brothers felirat, büszkén hirdetve, hogy ez a kedves ikerpár írta és rendezte a filmet. Nos, ők biztosan büszkék emiatt magukra, én viszont a helyükben nem lennék az.

Valószínűleg az történt, hogy ők is felpattantak a közel évszázados múlttal rendelkező és mostanában újra nagyon népszerű vámpíros filmek hullámának a hátára és gondolták, hogy csinálnak valamit, amivel sikerül ebben a műfajban újat mondaniuk, de az is lehet, hogy csak egy kis pénzt akartak keresni, mert a filmjük úgy lett csapnivaló, ahogy van. Pedig nem kellett volna szükségszerűen annak lennie, legalábbis a körülmények részben adottak voltak egy jó filmhez. Ott van például kezdésnek a szereplőgárda. Willem Dafoe, Ethan Hawke és Sam Neill is ugyan túl vannak már a csúcson, de abban azért megegyezhetünk, hogy nem rossz színészek, a többiek meg úgysem számítanak, hiszen csak díszek, vagy ha úgy jobban tetszik, statiszták. A másik, hogy az alapötlet sem lenne olyan rossz, főleg ha kicsit többet is megtudnánk róla.

Egyébként valami olyasmiről van szó, hogy az emberiség nagy része vámpírrá vált, az, hogy ez hogyan sikerült, - hogy előkerült néhány vámpír, akik aztán összeharapdáltak mindenkit vagy ez valamiféle szernek a hatása -, az nem derül ki pontosan, csak homályos utalgatások hangzanak el erről. A lényeg, hogy a lakosság 5%-a maradt ember, akiket a vámpírok hajtanak, mert kell a vérük. A probléma ott van, hogy miközben ők a vérüket adják a vámpír társadalom szomjának oltásáért, addig szépen el is patkolnak krónikus vérszegénységben. Viszont, ha elfogy az ember, akkor a vámpíroknak is annyi lesz. Ezért főhősünk próbál kifejleszteni valamiféle vérhelyettesítőt, de közben kapcsolatba kerül egy ellenálló ember csoporttal, akik megtalálták a vámpírság ellenszerét…


Ezt nagyjából 5 perc alatt sikeresen felvázolja a film, és itt el is fogy belőle a szufla. Gyakorlatilag nem történik semmi komoly, csak néhány akciójelenet jön és a nagy kuszaság. Tényleg van itt minden, ami kell. Izgalomnak például a vérhiánytól szörnnyé korcsosuló vámpírok irtása. A főgonosz vámpírról meg kiderül, hogy a lánya még ember, de őt is elkapják és átváltoztatják, viszont ő nem kér belőle és inkább meghal. (Családi dráma) A tudós főhősünk meg nem akart vámpír lenni – a testvére tette azzá -, így örömmel segít az embereknek, hogy ő is újra az lehessen, sőt még a szerelmet is megtalálja. (Még egy családi dráma) Az újbóli emberré válás folyamata pedig annyira egyszerű, hogy csak röhögni lehet rajta. Aztán mikor rájönnek, hogyan kell, nos, hát akkor nem történik semmi. Háromfős elit osztagunk megmérkőzik gyorsan a gonoszokkal, azok elnyerik méltó büntetésüket, akinek kell, az meghal, aki meg nem halhat meg, az nem is tud. A jók életben maradnak és ellovagolnak a naplementébe. A néző meg csak kapkodja a fejét, hogy mi van, most tényleg vége.


A lényeg tényleg az, hogy az az érzése mindenkinek, itt nem történt semmi, hogy ennek a filmnek nem volt sztorija. Viszont amit látunk, az béna meg klisés, a legszebb pedig, hogy ezek a nagyszerű színészek profin csinálnak hülyét magukból. Willem Dafoe például olyan képpel bámul a kamerába a film utolsó képkockáin, mintha ez egy paródia lett volna. A rendkívül „magas színvonalú” rendezésre pedig itt egy példa. "Váratlanul" kiderül, hogy az újból emberré vált vámpírok vére szintén átváltoztató hatással van a még vámpírokra, ezen felbuzdulva a doki be is vonul diadalittasan a főnökhöz, hogy az megharapja őt, a néző meg persze izgulhat, hogy miért csinál ilyet. Jaaa, mert átváltoztatja!!! Micsoda meglepetés, micsoda fordulat, kár, hogy már 5 perccel korábban, az első jelből rájön mindenki, csak a Spierig testvérek nem.

Szóval nem ez az a film, ami új színt hoz a vámpírfilmek palettájára, sőt inkább valahová az Alkonyat széria szellemi színvonalára helyezném el, ami persze nem dicséret. Azoknak ajánlom, akik este a munkából fáradtan hazaérve már nem vágynak komoly szellemi munkára, inkább szeretnének olyan filmet nézni, amin nem kell gondolkodni, viszont van benne némi akció, vér, meg nevetni is lehet rajta. Ha meg nagyon fáradt vagy és végül elalszol, az sem baj.



Bajcsináló

2 megjegyzés: