The Prestige

„Minden trükk hátom lépésből áll. Az első rész a „zálog”. A művész, mutat valami szokványosat. Egy csomag kártyát, egy madarat, vagy egy férfit. Megmutatja neked a tárgyat, talán meg is kér, hogy vizsgáld meg, hogy lásd, hogy tényleg valódi és teljesen szokványos. A második rész a „fordulat”. A bűvész fogja ezt a közönséges dolgot, és csinál vele valami szokatlant. Rá akarsz jönni a trükkre, de nem jössz rá, mert valójában nem is keresed. Azt akarod, hogy bolonddá tegyenek. De nem tapsolsz, mert neked valami eltüntetése nem elég. Az akarod, hogy vissza is jöjjön. És ezért van minden trükknek három része. A legnehezebb rész a „presztizs”.”

A film két bűvész versengéséről szól a viktoriánus korabeli Londonban. Egyikük Alfred Borden (Christan Bale) tehetséges ifjú illuzionista, másikuk Rupert Angier (Hugh JackmanJ) előadóművész, roppant találékony de némileg tehetség híján van. A két bűvész bár kezdetben barátok egy tragédia következtében hamar egymás ellenségévé válik, egymás előadásait látogatják álruhában, ellopják a másik naplóját és állandóan azon törik a fejüket miként lehetne leleplezni a másikat.

Mindkét fél azon igyekszik, hogy ő alkossa meg a tökéletes trükköt. Borden természetes tehetséggel megáldva megalkotja első saját számát, de azt Angier lemásolja, így kénytelen továbbfejleszteni azt, így létrejön a a traszportáló ember trükkje. Angier nem képes megfejteni titkát így egy szláv tudós Tesla segítségét kéri, aminek eredményeként létrehozza saját eltűnős csodáját a villanást. Ám az egyik fellépésen Borden hibájából tragikus események következnek be.

A film elkalauzol minket aszínpadi bűvészet belső világába. Hirtelen megvilágosodunk, hogy eddig oly bonyolultnak hitt trükkök valójában milyen egyszerű titkokat rejtegetnek.

A film alapja Christopher Priest azonos című regénye. Ami valójában egy naplóregény, ami Borden majd Kate végül pedig Angier naplóját veszi sorra. Borden rendkívül titokzatosan fogalmaz, mintha egy bűvésztrükköt írna le, de az érdekessége, hogy folyamatosan figyelmezteti a nézőt, hogy különítse el azt, amit lát és azt, ami valójában történik. A naplók kiegészítik egymást, így kerekedik ki belőle egy egész történet. A film tematikailag hűséges a könyvhöz, de kimarad a spiritista szál (Angier felesége Julia szeánsztrükkökkel csapja be a jóhiszemű gyászolókat).

Nemtudom, de nekem nagyon adja ez a film. Tök titokzatos, meg televan jóképű bűvésszel, öröm nézni. És a vége...

Meg legalább tudom hogyan kell eltüntetni egy kanárit. A teleportáláson még dolgozom.