2009. december 8., kedd

A köd (The Mist - 2007)



Frank Darabont
neve hallatára legtöbben Stephen King adaptációira gondol. Nem véletlenül, hiszen a Halálsoron és A remény rabjai is ige előkelő helyen szerepelnek például az imdb ranglistáján (utóbbi az előkelő első helyet tudhatja magáénak).
Darabont 2007-ben sem tért el a megszokottól, bár az eddigiektől eltérően King egyik horrorregényét vitte filmvászonra.

A köd (mely nem tévesztendő össze Carpenter 1980-as klasszikusával és annak 2005-ös remakével) története talán nem sok újat mond (főleg, aki látott pár amerikai horrort a 70-es, 80-as évekből, látott netán olvasott King történeteket): egy amerikai kisváros egy hatalmas vihar után óriási pusztításra ébred. Kidőlt fák, megrongálódott kocsik, házak. A legtöbben a helyi szupermarketbe indulnak, mikor óriási köd száll a városra. Az a hír járja, hogy a közeli hegyek kutatóbázisán történtek miatt ez a köd mérgező. A legtöbben a boltban maradnak, míg segítség nem érkezik. Az egyik helyi lakó, Nick többedmagával szemtanúja lesz annak, hogy vérszomjas, idegen lények rejtőznek a ködben, de a legtöbben nem hisznek nekik. Tetézi a bajt, hogy egy vallási fanatikus nő profetikus beszédeivel egyre jobban hatása alá keríti az embereket, és a józan ész elveszni látszik mindenkiből.


A film nagyon megosztja a nézőközönséget, aminek a fő oka, hogy nem egyértelmű, mi is volt a történettel a készítők célja. Aki úgy értelmezi, mint egy egyszerű horrorfilmet, annak valóban csalódás lehet a film: az animált szörnyek szinte alig láthatóak, és ha mégis, nagyon messze van a technikailag tökéletes címkétől. A történet váza sem az igazi horrorfilmekre jellemző: túl sok párbeszéd, moralizálás, a játékidőhöz viszonyítva kevés akció, kevés vér, és az egész történet túl drámai. Ezenkívül a szörnyűségeket kiváltó okokról pár homályos információn kívül nem sokat tudunk meg.


Hogy A köd mégsem egy ötlet rossz kibontása, túl kell lépni a film műfaján. Nem véletlenül került bele a filmbe annyi (az átlagos horror-fanatikusnak unalmas) szituáció, drámai történés, a műfajtól idegen karakter. Sokak szerint a film (illetve már maga King írása is) egyfajta allegória a modern társadalomról, aki elveszti emberi mivoltát és civilizált tulajdonságait, ha olyannal kerül szembe, ami számára felfoghatatlan. Ilyenkor úrrá lesz az erőszak, a hitbe való vak és fanatikus kapaszkodás, a másik semmibe vétele és azon való átgázolása. Szinte mindegyik karakter megtestesíthet egy ilyen tulajdonságot, ezáltal a boltban összezárt emberek az egész emberiség képe is lehet. Ha így nézzük a filmet, talán megbocsátható az előzőekben leírt pár "hiba", hiszen Darabont célja nem egy rémisztő és tökéletes horrorfilm készítése volt, a műfaj csak inkább a mondanivalóhoz képest rendhagyó keret.


Én inkább a film utóbbi értelmezése mellett állnék ki, ezáltal el is nézem, hogy a film a horror műfajában nem túl kiemelkedő, de társadalmi és egyéni drámák bemutatásában mindenképp.

verdeleth

5 megjegyzés:

  1. Két megjegyzés:
    1. A regény vége jobb. A film befejezése nem passzol a férfi korábbi viselkedéséhez.
    2. Valahogy számomra végig tv-film szinten maradt.

    De amúgy kellemes szórakozást nyújt. Főleg, hogy mostanában sokszor van köd.

    VálaszTörlés
  2. Sajnos még nem olvastam a könyvet, de é teljesen tudtam azonosulni a végével. Egyszerűen reménytelen volt minden, és belefáradt. Mi a regény vége?

    TV film? hát ha a magyar tv filmekből indulok ki, örülnék, ha ilyen színvonalúak lennének
    De miért volt ilyen érzésed?

    VálaszTörlés
  3. A TV-filmet azért írtam, mert a Hallmark-produkciók szintjét ütötte meg a színészi teljesítmény.
    Nekem végig az volt az érzésem, hogy rém kis pénzből oldották meg (most nézem, hogy 18 millióból, és még a District 9 30 millióját keveselltem korábban) Viszont a "kamaradrámá"-hoz való közelsége miatt ez nem gond, nem a szörnyikék jelenléte a lényeg.
    Én se olvastam, a nővéremmel néztem, aki nagy Stephen King fan, és teljesen ki volt akadva a vége miatt. Eredeti szerint ott van vége, hogy bemennek a ködbe.
    Nem lett volna az se rossz, ha ott fejezi be, amikor öngyilkosok lesznek. Nekem az nem tetszett, amikor megjelennek a "felszabadító" katonák. Így túl demagóg lett nekem a vége: "Sose add fel!"
    És a fent említett 3 lehetőség közül szerintem King verziója a legelegánsabb.
    De amúgy jó film, szeretem az ilyen világvégehangulatú filmeket. Tudsz ilyeneket még?

    VálaszTörlés
  4. Most csak egy jut eszembe

    Zombie 2 (Lucio Fulci, 1979)

    Zombifilm, de a vége hatalmas, hasonló hangulatú, mint ennek a vége

    Fulci filmjeiről is kéne írnom

    VálaszTörlés
  5. eszembe jutott még egy hasonló
    egy japán film: Lüktetés (Kairo - Pulse) a szánalmasan szar Mezsgye eredetije Benne is van az évtized legjobjai listámban

    VálaszTörlés